„Szűz Mária háza” Kolozsvárt

A Lorettói Kápolna emlékezete
Összeállította: P. dr. Benedek Fidél O. F. M., Kolozsvár, 1945.

A Lorettói kápolna utcai ajtója felett a kőből gyönyörű kivitelben készült dombormű alatti négyszögletű mezőben e felírás olvasható: „Domus Lauretana Verbi Incarnati e Virgine Nati Venerationi populi proponitur.” Magyarnyelvű jelentése a következő: „A Szűztől született megtestesült Igének Lorettói Háza áll itt a népek tiszteletadására.”

A feliratban kiemelt betük római számának összege pontosan kiadja a kápolna építésének idejét, az 1745. évet.

„Mária Háza” a Boldogságos Szűz Anya názáreti hajlékával áll és hoz minket összefüggésbe. Képviseli és bemutatja nekünk azt a szent hajlékot, ahol Szűz Mária szép élete lefolyt; ahol az angyali üdvözlés történt és megváltásunk munkája elindult, az isteni Ige megtestesülése végbement.

A Boldogságos Szűz Máriát jellemezte egész életében a nagy szerénység. Ezt mondhatjuk el kolozsvári hajlékáról, a Lorettói házról. Tájékozatlan ember aligha is találna rá első tekintetre. Régi utcai ajtó van rajta, de ritkán nyílik ki az, mert a használatos ajtó a templomból vezet a házba. Avatatlannak azonban a templomi ajtó is csak nehezen hívhatja fel figyelmét arra, hogy bennebb is épületrész van.

A plakett mellett az utcára kiugró kápolnarész is jelképnek vehető. Mint felkiáltójel figyelmeztet a nagy gyakorlati igazágra: „Per Mariam ad Jesum – Mária által Jézushoz!” Amint egykor a názáreti Ház lett az üdvösség hajnala, úgy itt Szűz Mária hajléka, a Lorettói ház a küszöb Isten házához, a templomhoz.

1744-ben br. Toroczkai János Joakim, király tanácsos, erdélyi kincstartó azzal jelentkezett a ferences testvéreknél, hogy ő a Boldogságos Szűz Mária iránti lángoló szeretetétől vezetve az a szándéka, hogy a barátok templomában Lorettói Házat építtet. Kegyes szándékának kivitelezésében halála megakadályozta, de halálos ágyán nagyobb összeget hagyományozott erre a célra. A munkálatok elkezdődtek, de Toroczkai készlete gyorsan kimerült. Ekkor jelentkezett a Szűzanya másik igen nagy tisztelője, gróf Kornis Antal királyi tanácsos, erdélyi tartományi hadbiztos, aki bőséges és szíves adományával odasegítette a Lorettói Ház építését, hogy P. Botár Joakim házfőnöksége alatt, miután 1945. július 25-én Klobusiczky Ferenc erdélyi püspök a templommal együtt felszentelte, ugyanazon év szeptember 8-án az első szentmisét a „Szűzanya házának” új oltáron bemutatták.

Amint világosan észrevehető, a Lorettói házat a Boldogságos Szűz iránti gyermeki szeretet hozta létre. Méretében, alakjában, elgondolásában egészen az eredetinek a mása.

Szűz Máriának kedves gyermeke, Kornis Antal, a ferences atyákkal együtt egy évig díszíttette az Istenszülő Házát, várva nagyon az órát, hogy megérkezhessék oda „haza” leendő lakója, a Lorettói Szűz, akit magával hozott Lorettóból. Ideiglenes vendégként a minorita atyáknak a város falain kívül levő, a mai szentpéteri helyén álló templomba helyezték el, azzal a szándékkal, hogy onnan a megfelelő időben ünnepélyesen új otthonába hozzák.

A Lorettói Szűz szobrának behozatala egy év múlva történt meg, 1746. augusztus 14-én, nagyon ünnepélyes és emlékezetes keretek között.

  1. Botár Joakim házfőnök írásaiból kiderül, hogy az akkori hívek nagyon szerették a Szűz Anyát és házát. Eleven élet indult meg benne és körülötte. Megtelt bensőséggel. A názáreti élet emléke és színhelye megérintette az emberek lelkét.

Nagy kitüntetés érte a Szűzanya kolozsvári házat, amikor XIV. Benedek pápa Kisasszonynapjára és a Karácsony ünnepe előtt, a kis Jézus tiszteletére végzett kilencnapi ájtatosságon résztvevők számára évenkénti teljes búcsút engedélyezett. Ezzel az Egyház is elismerte a Kolozsváron végzett szép munkát és fokozta a Szűzanya iránti tiszteletet.

Mária házában a Szent Család élete került előtérbe és lett sajátos tiszteletnek tárgya. Mindjárt kezdetben megszervezték a Szent József kongregációt. Az Úr Jézus, Szűz Mária és Szent József tiszteletének ápolására.

Segítsen vissza a Lorettói Szent Szűz a máriás lelkülethez, fokozza fel bennünk az áhítat szent szellemét és szerettesse meg velünk a Názáreti Ház légkörét és boldogító életközösségét, amelyben az Úr Jézus „növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.” (vö. Lk 2, 39-40. 51-52)

.