Ne szidjuk saját magunkat! Kaptam egy üzenetet Írországból, örömmel olvastam és örömmel kiteszem az ablakba!Érdemes elolvasni Mónika levelét!! Szeretettel, Csaba t.
Nem is tudom, hogy kezdjem, amit mondani szeretnék. Én Írországban élek már jónáhány éve és ügyfélszolgálatos munkát végzek. Korábban angol nyelven és most egy éve teljesült az a vágyam, hogy magyarul, magyar ügyfeleknek segítsek. Nagyon sok helyen látok, hallok és olvasok a kivándorolt magyarokat érő negatív kritikákról.Személyes tapasztalatból tudom, hogy mennyire más egy magyar és angol, vagy bármely más európai nép emberével megtalálni a hangot, aki felhív minket. Természetesen nem lehetetlen, de a dolog akkor működik 100%-osan amikor magyarokkal beszélek. A magyar ember el tudja fogadni a "nem" választ, nem hisztizik, nem fenyegetőzik és nem akar ügyvédet, rendőrséget más hatalmasságokat ránk, illetve a felmenőinket hetedíziglen melegebb éghajlatra küldeni. Tudom, hogy van út lélektől lélekig magyar és magyar ember között, annak ellenére, hogy akár az itteniek akár az otthoniak hajlanak rá, hogy elhiggyék az idegen népek évszázadok óta ránk kényszerítette fals ideáit, mely szerint minket egymásnak lehet ugrasztani és kivájjuk egymás szemét ha kell, hogy erkölcsileg és morálisan szét vagyunk züllesztve és semmit nem érünk önmagunkban. A magyar emberben él a képesség, meg van hozzá minden adottsága és kitartása, hogy a szó nemes értelmében magyar legyen és akképp viselkedjen. Ez benne van a vérünkben, a génjeinkben a kollektív tudatunkban vagy nem is tudom hol pontosan.
Ne haragudjon, hogy rabolom az idejét ilyen hosszú üzenettel, de el kellett mondanom.
Igaz szeretettel: Mónika
