Lányok, fiúk, tündérkék…

Karczagi Anna-Iringo  levele a gyerekeinek… érdemes elolvasni és megszívlelni… Szeretettel, Csaba t.

Kedves lányok, fiúk, tündérkék és a többi

Ma megint sok minden történt az új munkahelyemen, ami miatt sokszor eszembe jutottatok.

Azt hiszem, ez egy kicsit hosszú lesz, így csak az olvassa el, akinek van kedve és türelme.

Tudjátok, mert már írtam, hogy olyan helyen dolgozom, ahol azok az emberek élnek, akiknek nincsen lakásuk, és nincs más ahol lakjanak. És többen vannak, mint kétszázan. Budapesten még sok-sok ilyen épület van. És nem mindenki megy ilyen épületbe lakni, mert vannak akik az utcán alszanak.

Tegnap reggel munkába menet bementem szentmisére egy gyönyörű templomba, és a gyönyörű templom oldalánál is odakinn szivacsokon és kartonpapírokon aludtak hajléktalanok, hatalmas adag felhalmozott rongyon meg szeméten. Budapesten még egyetlen egy kóbor kutyát sem láttam, itt kóbor emberek vannak.

Biztosan nem mindenki a saját hibájából lesz hajléktalan, van olyan, akinek meghal a férje vagy felesége, és akkor egyedül marad a kicsi nyugdíjával, és egyszerűen nem tud belőle megélni. Persze az ilyen embernek vagy nincsenek gyermekei és unokái, vagy vannak és nem törődnek vele. Az előbbi is az utóbbi is szintén lehet, amiatt, hogy valamit elszúrtunk, pl. a fiatal pár csak a maga kényelmével, a karrierrel törődtek, és nem akartak gyermeket, és később nem lehetett, egyedül maradtak. Az is lehet, hogy nem tudták őket szeretettel nevelni és így nem viszonozták a szeretetet. De senkit nem lehet elítélni, mert sok más, nagy tragédia lehet a magány mögött – van, akit bármilyen szeretettel nevelsz, hálátlan marad. És persze más is lehet, egy bácsi pl. azért kérte a hajléktalan szállóra a felvételét, mert leégett a kis háza, a felesége már meghalt és ő már nem maradt hol lakjon. Lehet a külföldön élő gyermekei már megsegítették azóta, mert nem láttam pár napja.

De az esetek többségében a háttérben a már fiatalkorban elkezdődött italozás, drogozás, cigizés és nemtanulás van, nagyon nagy többségben.

Tegnap este egy fiatalember – 30 éves – örömmel mesélte, hogy holnap megy állásinterjúra, és hogy lehet egy pizzakészítőnél fog dolgozni, ahol majd hetente fizetik, és beiratkozik majd valami tanfolyamra is akkor, mert gépész szerezne lenni. Álmélkodva hallgattam a terveit, és ezek nagyon is reális tervek voltak, nem ködös ábrándok. Volt bennem egy kis kételkedés is, mert a fiatalember a többi hajléktalan között is ismert volt kötekedő viselkedéséről. Aztán hajnalban másnap jött a rendőrség, és elvitték. Én ébresztettem fel… Ennyit a pizzakészítős álmokról. Garázdaság miatt vitték el. Tudjátok mi a garázdaság?

Kimásolom egy szótárból: “Aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.  A bűncselekmény kizárólag aktív magatartással valósítható meg, amely erőszakos magatartás akár személy, akár dolog ellen irányulhat.”

Szóval nem csak ember, hanem dolog ellen elkövetett ellenséges, és aktív magatartás.

Van olyan a családotok vagy az ismerőseitek körében, aki néha így viselkedik? Milyen érzés vele lenni? Esetleg van az otthonban is olyan gyermek, aki sajnos úgy tűnik, hajlamos erre?

Vajon mért teszik? Ennek a fiatalembernek még voltak álmai is, meg tervei is. Én nem tudom, hol romlott el a dolog, lehet hogy nagyon-nagyon rossz példát látott gyermekkorában, és nem volt honnan tanuljon jobb magatartást. És persze nem elég tervezgetni, ez nagyon fontos, hanem napi szinten úgy is kell viselkedni mellé. Hiába dolgoznál szorgalmasan egy pizzázóban, hogyha nem tudsz másokkal viselkedni és néhány sör után erőszakos vagy agresszív leszel. És jönnek a következmények.

És ha valaki jó példát lát gyermekkorában, és mégis kötekedik, csikkeket keres a földön, lop, hazudik és szemtelen, akkor ott mi romlik el? Kivel szemben viselkedik így? Kit akar megbüntetni és miért?

Eddig azt hittem, a kiszolgáltatottság lehet a legrosszabb dolog a világon. Vagyis hogy megtehetnek veled bármikor bármit. Egy este egy nagyon aranyos, kedves arcú bácsit küldtek el, egy hétre ki az utcára, mert megivott két korty sört az épületen belül. És mese nincs, zuhoghat az eső, lehet fáradt, lehet ott a reggelije kikészítve, menni kell… Ez a szabály, amelybe beleegyezett, amikor hajléktalan szállóra költözött és aláírt egy szerződést. Ezt jelenti, ha valakinek nincs egy olyan otthona, amiért becsületes munkával fizet, és ahol a családjával lehet.

De tegnap este úgy tűnt, van még rosszabb is.

Jött egy középkorú ember, akit rég kitiltottak tőlünk, az ivás, kötekedés miatt. A rendőrséget is ki kell hívni, mert egyszer töltött fegyverrel jelent meg. Ezelőtt négy nappal meg egy késsel. De most nem hozott magával semmit. Sírva könyörgött, hogy adjanak neki egyetlen tál meleg ételt. Az arca fel volt puffadva a sok italtól és elveszítette a saját vonásait. Előtte be akart szökni az éjjeli melegedőre, ami olyan hely, hogy amúgy oda egy igényes ember szétnézni sem szívesen megy be. Ez meg annyira kétségbe volt esve, hogy a 10 cm vastag csatorna mögé akart elbújni, azt remélve, hogy nem látszik, hogy beszökhessen. Nem volt mit egyen és nem volt hol aludjon, és kinn csak esett a hideg őszi eső.

Egy erőteljes, 50 év alatti férfi volt, aki dolgozhatott volna, azon az estén ülhetett volna a meleg konyhaasztalnál és mondjuk vacsora után játszhatott volna „nu te szupörát frátye”-t a kisfiával, ha mindez lett volna neki. A dolgok persze nem így történtek, tál meleg ételt sem kapott (és erre minden ok meg is volt) és mivel jött a hatóság, neki ismét el kellett tűnnie a sötétben.

Akkor gondoltam, hogy az a legborzalmasabb, amikor az embernek már nem maradt egyetlen másik ember sem, akihez odamehessen egy tányér levesért, egy barátságos fogadtatásért, vagy egy jó szóért. És senki, akinek adhatna.

Hogy lehet olyan mélyre jutni, hogy az embert még egy hajléktalanszállóról is elküldjék?

Sok mindennek szerepe van. A szüleinknek. A sorsunknak. Az öröklött hajlamainknak. A tanult példáknak.

De amikor már nem vagy kicsike, és tudsz gondolkozni, akkor a döntéseidnek, elsősorban.

Döntések, döntések, merre lépsz, mit csinálsz, kinek hiszel, mit szeretsz, mit gondolsz, és mit beszélsz… ellopod vagy nem lopod, megsérted vagy nem sérted, megtanulod vagy nem, feleselsz vagy rámosolyogsz, rendbe teszed vagy szétdobálod?

Gondolkozz el néha rajta….

Jó döntéseket kívánok minden percben, mely megalapozza majd a következő perceidet

Sok szeretettel,
Iringó