P. Bíró J. Antal: Szolgálati papság! – Értünk éltek, ismerjük meg őket!

Szent Ferenc Alapítvány 2010

91 oldal

“Dupla deportálás
Aki a deportálás első és meglepő pillanatai után magához tért, és sorsunk alakulását a gondviselés tényeként könyvelte el, annak az elveszettnek hitt esztendők nagyobb haszonnal jártak, mintha a munka mezején maradtak volna.(…)
Az első deportálásunk nagyon békésen kezdődött. A provinciálisunk az egész ferencrendet, mint Szent István, a Szűzanya oltalmára bízta. Békésen és csodálatos harmóniában éltünk kilenc hónapig. Viszont már a kolostor közvetlen közelében volt az orosz kaszárnya, ez a szomszédság nagyon bántó volt, és felszólítást kaptunk, hogy onnan pucoljunk el. Három helyet jelöltek meg: Dés, Kőrősbánya és Esztelnek. Negyvenet-negyvenet számítottak minden helyre. Önkéntes volt a választásunk. Én Esztelneket választottam, mint székelyföldi. Eljött a második deportálás pillanata. Két marhavagont az állomáson a rendelkezésünkre bocsátottak. (…)
Pünkösd másnapján érkeztünk Esztelnekre. (…) A legnagyobb előnye volt lágerünknek, hogy bele illeszkedtünk a falu közösségébe, s mi fiatal papok ott segítettünk, ahol lehetet. A kaszálás szezonjában tizenkét tagú kaszás brigádot állítottuk össze, s vasárnap délután úgy elmentünk a havasra, hogy csak szombat délután verődtünk haza.”