Nevelőink írták

Társam az életem

Elmúltak az ünnepek, a karácsony három csodálatos napja, és ezt követte a szilveszter, amikor közösen búcsút mondhattunk az évnek. A decemberi hónap az maga a közösséget jelenti. Ha egész évben nem volt időnk egymásra, akkor ez a hónap alkalmat nyit arra, hogy társunkra is figyeljünk. Megajándékozzuk szeretteinket jelenlétünkkel, köszönetünkkel. A férj megajándékozza feleségét, és egy csókkal fűszerezve megköszöni azt, hogy mellette volt egész évben. A feleség a finom főztjeivel, süteményeivel kedveskedik társának és ugyanúgy megköszöni ezt a csodálatos évet, amit nehézségben, küszködésben, sírásban, örömben együtt töltöttek, hiszen a legnagyobb öröm az, hogy egymásnak léteznek.

Tovább olvasok →

Szerénység, alázatosság, tökéletesség

A múltkori írásomban kiosztottuk mindenki számára a legdrágább tankönyvet a „Szent Bibliát” itt áll a kezünkben és arra vár, hogy kinyissuk, megtapogassuk, hogy milyen vastag, van e kép benne, és ha nincs, akkor beleolvasunk. Megkezdjük az első leckét.

Tovább olvasok →

Az Erősség

Az előző írásomban a reményről olvashattunk. Mit jelent a remény életünkben, miért szükséges reménnyel teljes életet élni, és hogyan tudnánk mindezen erényeket megtartani. A remény után folyamatosan említhetjük az erősséget. Nem a kimunkált, izmos karokra gondoltam, hanem a hittre, lelkünk erősségére. Ahhoz, hogy képesek legyünk átesni a nehézségen, képesek legyünk kiharcolni a jót, az igazságot, és megtarthatjuk Isten törvényeit, akaratát, megóvjuk lelkünket a kísértéstől, amely megingatja hitünket, és letérít az egyenes útról, amely Istenhez vezet. Erősségre van szükségünk, jó kivitelezésre, amely biztosít minket arról, hogy minden helyzetben megéljük és megtegyük a jót. “Erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja a szilárdságot, és álhatatotságot a jó követésében.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1808 in Carlo M. Martini, Az Erények)

Tovább olvasok →

A Reménység temploma

Emlékszem kisiskolás koromban az egyik órán arra kért a tanító, hogy öt olyan értéket írjunk fel, amelyek számunkra a legfontosabbak. Egy kis gondolkodás után sikerült mind az öt cetlit egy, egy értékkel megneveznem. A továbbiakban egy érdekes történet során ezen értékeket el kellett dobnunk, végül csak egy maradt a kezünkben. Kíváncsian nyitottam fel a pappír darabkát, amin az a szó állt, hogy REMÉNY.

Tovább olvasok →

Az érintés

Kedves olvasók, bízom abban, hogy a június csupa örömmel, többnyire mosollyal, boldogsággal töltötte meg lelki kosarunkat. Örvendhettünk az esőnek, mosolyoghattunk a félénk napsugárnak, amely jókedvünk táplálékából merítve bátorkodott testünk, lelkünk melegítésére. Csupa jó és kellemes eseményekkel szembesülhettünk a hónap folyamán, így búcsuztunk el a várva várt júniusi hónaptól.

Tovább olvasok →

Mosoly a gyógyításban

Kedves olvasók, a múlt hónapban arra törekedtünk, hogy szebbé, jobbá és tisztábbá tegyük lelkünket- testünket. Remélhetőleg sikerült embertársainkkal rendezni tévedéseinket, bűneinket megbánni, főleg a szentgyónásban, testünket is megmenteni a romboló hatásoktól.

Tovább olvasok →