Nevelőink írták

Fogadott keresztanya – blog

Élményeim két kislánnyal… A BLOGRÓL: 2013 októbere óta van két fogadott keresztlányom a Dévai Szent Ferenc Alapítványnál. Az apjuk meghalt, olyan korán, hogy a nagyobbik sem emlékszik rá. Amikor a gyerekek óvodáskorúak voltak, írástudatlan anyjuk akkori élettársával nevelte őket, szegénységben, de viszonylag rendezett körülmények között. 2013 nyarán az anyának másik élettársa lett, s nem sokkal az új […]

Tovább olvasok →

Könyvajánló: A szeretet útja

Szívem minden melegével kérem Isten áldását kedves kolléganőm, Bojoievschi Éva, szovátai  pszichopedagógus könyvére, melyet szeretettel ajánlok mindazoknak, kik jósággal gyermeket nevelnek!! Használják eredményesen e gondos munkával szerkesztett pedagógiai segédeszközt, hogy a felnövekvő nemzedékeket szeretetre, jóságra, örömre tudjuk nevelni!!  őszinte hálával, Csaba t   A szeretet útja Ez a könyv olyan gondolatokat, történeteket tartalmaz, amelyek segítséget […]

Tovább olvasok →

Köszönet Radutól

Kedves Ágnes néni és kedves Támogatóink! Először is kegyelmekben, áldásokban gazdag, boldog új évet kívánok nagy családunk nevében, minden egyes támogatónknak és jószívű embernek! Meg szeretnem köszönni Önöknek és  a jó Atyánknak azt, hogy már több mint huszonkét éve válaszol kéréseinkre és szükségeinknek Maguk által, az embert szerető emberek által! Igen, ezáltal is érezzük, hogy […]

Tovább olvasok →

Mókus karácsony

Valahol a hegyek tetején, egy nagyon sűrű erdőben élt egy mókus család, nagyon szépen és boldogan. A mókus szülők előre jól meggondolták a családalapítást és az odú-lakásukat is szépen megtervezték. Gyönyörű  fenyőfába vájták az odút, és ez nagyon megfelelt a mókusoknak, mert a fa puha volt és könnyű volt benne szép nagy odút készíteni, még, […]

Tovább olvasok →

Az élet kérdése

Miért élek? Hogy majd egyszer meghaljak? Legyek / Hát öngyilkos? Képtelen vagyok rá, félek. Várjam / A halált? Ettől még jobban félek. Tehát nincs más választásom: élnem kell, de miért? Ördögi kör ez, melyből képtelen vagyok kiszabadulni. (Lev Tolsztoj: Egy vallomás)

Tovább olvasok →

Az áldozathozatal

Kedves olvasók életünk során, kisebb, nagyobb áldozatokat hozunk, a megfosztottság, a lemondás, a kétségbeesés, az alázat, a szűkölködés mind egy kálvária életünknek, amelyen haladva, az ember szenved, a fájdalomhoz jut, a reménytelenséghez.

Tovább olvasok →

Társam az életem

Elmúltak az ünnepek, a karácsony három csodálatos napja, és ezt követte a szilveszter, amikor közösen búcsút mondhattunk az évnek. A decemberi hónap az maga a közösséget jelenti. Ha egész évben nem volt időnk egymásra, akkor ez a hónap alkalmat nyit arra, hogy társunkra is figyeljünk. Megajándékozzuk szeretteinket jelenlétünkkel, köszönetünkkel. A férj megajándékozza feleségét, és egy csókkal fűszerezve megköszöni azt, hogy mellette volt egész évben. A feleség a finom főztjeivel, süteményeivel kedveskedik társának és ugyanúgy megköszöni ezt a csodálatos évet, amit nehézségben, küszködésben, sírásban, örömben együtt töltöttek, hiszen a legnagyobb öröm az, hogy egymásnak léteznek.

Tovább olvasok →

Az Erősség

Az előző írásomban a reményről olvashattunk. Mit jelent a remény életünkben, miért szükséges reménnyel teljes életet élni, és hogyan tudnánk mindezen erényeket megtartani. A remény után folyamatosan említhetjük az erősséget. Nem a kimunkált, izmos karokra gondoltam, hanem a hittre, lelkünk erősségére. Ahhoz, hogy képesek legyünk átesni a nehézségen, képesek legyünk kiharcolni a jót, az igazságot, és megtarthatjuk Isten törvényeit, akaratát, megóvjuk lelkünket a kísértéstől, amely megingatja hitünket, és letérít az egyenes útról, amely Istenhez vezet. Erősségre van szükségünk, jó kivitelezésre, amely biztosít minket arról, hogy minden helyzetben megéljük és megtegyük a jót. “Erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja a szilárdságot, és álhatatotságot a jó követésében.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1808 in Carlo M. Martini, Az Erények)

Tovább olvasok →