Képmutatás!?

Képmutatás!? 
 
Amikor álszenteskedően azt mondjuk a másiknak, hogy megoldást találtam a problémádra, közben saját problémáit oldogatja, amikor azt mondják a gyerek szemébe, jaj egyem meg, de szép, de ügyes vagy és nem merik elmondani, hogy mi az, amit rosszul csinál, az is képmutatás. Udvarolunk a gyereknek és nem ültetjük le tanulni, hadd szeressen az a gyerek engem. Jaj, dehogy terhellek meg, te kicsi, szegény, drága gyermek! Ülj le az ágy szélére, vagy nem is, feküdj le, lelkem, a tanulási időben, nehogy bajod legyen. Mobilozz nyugodtan, csak légy csöndben, csak ne zavarj engem… én is a szobámban leszek és simogatom a telómat!
 
Jesszusom, már megint havazott, el kellene takarítani… kit is küldjek, nehogy megharagudjon… az erőst nem, mert az vissza fog szájalni, küldöm a gyengébbet… mindig azt, és még ki is gúnyolom… dehogy veszek én egy seprűt a kezembe… mi lesz a körmömmel, a frissen tupírozott hajammal??
 
Jaj, a másik családban mindenki jól tanul, biztos kiválogatta a gyerekeket, könnyű neki, bezzeg én csak a rossz gyerekeket kaptam. Mindenki ellenem van!
 
Képmutatóan hallgatok, ha megkérdezik, hogy rendben van-e minden? Közben a gyerekeim a leggyengébb eredményeket mutatják föl, ha esetleg megússzták, és nem buktak el…
Minden oké, de azt nem mondom el, hogy a tegnap este, villanyoltás után betört egy ablak… mert a drága kicsikéim összeverekedtek… én meg nem büntettem meg őket, mert nem akarom, hogy ne szeressenek. Képmutatás!!!
 
Kollégák is egymás közt, csak a képmutatás… mosolygok, de megfojtanám egy kanál vízben… tehetetlenségemet, nem tudásomat azzal palástolom, hogy nekem van a legnagyobb szám… el nem ismerem, hogy valamit nem jól csinálok, á, dehogy, én vagyok a legjobb, a legügyesebb! Nem a kollégákkal evezek egy csónakban, hanem a gyerekekkel…
 
Ments meg engem, Uram, a képmutatás bűnétől!
Noémi nevelőnő
.