“Ha elvész a híd…”

 

Tisztelt Polgármester Úr,
Samu Miklós irodavezető úr illetve kolléganője útján megkaptuk és Déván (Böjte Csaba és gondozottjai) illetve Piskin (Tóth János – Jani atya részére) átadtuk a városunk nevében küldött adományt, amit ezúton is megköszönök.
A HTBK-val és a Falvak Kultúrája Alapítvánnyal közösen illetve a Dévai Szent Ferenc Alapítvány partnerségében az 1849. február 9-e óta eltelt 170 esztendő alkalmából megtartott zarándoklat sikeresen lezajlott. A 10 fős delegációnk (közte a fehérvári Zentai Úti Általános Iskolából 4 fő diák) részvételével február 9-én Piski település plébániájának udvarán – a régi emlékmű mellett – felállítottuk, majd felavattuk a magunkkal vitt, a Nick Ferenc úr által készített kopjafát. A betonozásban és rögzítésben nagyon fontos segítőink voltak a közeli Csernakeresztúron élő Nyisztor István és Sándor fia.
Tóth János plébánosnak, a tavaszi hadjárat előszeleként megvívott és a lengyel származású tbk által vezényelt győztes csatára emlékeztetve – ahogyan a helybéliek szólítják – Jani atyának átadtuk Bem tábornokot ábrázoló portrét. Alkotó: a Kaposváron élő Tóth Istvánné, Pózner Katalin nyugállományú katona, festőművész.
A Déváról Piskibe, majd onnan a korabeli összecsapás helyszínére mintegy 20 km-es túrán nagyon sokan vettek rész és a dévai otthon lakóin túlmenően más településekről is érkeztek gyerekek illetve felnőttek, cserészek.
A pákozdi Nemzeti Emlékhely, a KEMP jóvoltából magunkkal vitt 48-as honvédek viseletét szimbolizáló és formázó sapkákat, uniformist (mellényeket) közel 50 fő öltötte magára. A fapuskákkal felfegyverzett menetelők között megtalálhatóak voltak az éppen csak iskoláskorúak, de a tizenéves generáció tagjai is. Az Ifjú Nemzetőröknek emléklapok kerültek átadásra.
A korabeli történések emlékezetét idéző gondolatokat Görög István mondta el. A Sztrigy folyó partján hajdanában állott 40 m-es fahíd megtartásáért Puchner Antal által irányított császári sereg ellenében vívott küzdelem váltakozó sikerrel folyt, melynek során maga Bem tábornok is megsérült. A túlerő ellenében megfutamodott magyaroknak, a már-már vesztesnek látszó csata kimenetelét mégis sikerült megfordítani. “Ha elvész a híd, elvész Erdély” – mondotta Bem, aki németül kommunikált katonáival. “Ist die Brücke verloren, ist Siebenbürgen verloren!” És a parancsnokot kínzó sebláz ide, sebláz oda, a rendezetlenül visszavonuló honvédek soraikat rendezték és Bem szavára megfutamították a fehér zubbonyos ellenség katonáit.
A folyó túlpartján ma már egy roskadó félben lévő csárda meredező falai emlékeztetnek a 170 évvel korábban e helyszínen elesett és az ott eltemetett honvédeinkre. Jó lenne megélni, hogy egyszer magyar kézbe kerülvén ezen romos építmény és a most igencsak elhanyagolt környezete, egy alapos felújítást követően a (had-)történelmünk fontos és a magyarság által gyakran látogatott jelképévé lenne (lehetne) e helyszín.
A Sztrigy partján a rendezvény 48-as katonanóták eléneklésével zárult a program. A buszra szállás után a rövid utazást követően Déván mindenkinek jól esett az estebéd. Szerencsénkre, a hajdani zord időjárással ellentétben most csodálatos napsütés mellett valósulhatott meg az egész napos program.
Összességében elmondható, hogy ezen jól sikerült programmal ismét öregbítettük Fehérvárnak katonaváros hírnevét is. A megvalósítás igazi csapatmunka volt. Sokan, sok helyről tekintették fontosnak, hogy méltó módon megemlékezzünk a hazájukért életüket adó elődeinkről.
Németh István