2019. január 18. – Péntek

Árpád-házi Szent Margit

Világunkban szinte “értéknek” tűnik, ha valaki valamit nem tud, valamihez nem ért! Olyan cuki, sokak szemében az, aki ügyetlen, botladozó, akit ez sem, az sem érdekel! A valóság ezzel szemben az, hogy mi mindannyian nem csak a sportban keressük a legjobbat, az ügyes, mindenkit legyőző bajnokot, hanem az élet minden területén! Az üzletekben kilométereket megtevő, válogató emberek a legszebb, legtökéletesebb cipőt, ruhát keresik, s miben bármi kivetnivaló van, az ott marad a polcon! A legfinomabb, minden szempontból a leg… leg  ételekért, italokért bármit megadnak az emberek! De ugyanez a végtelen igényesség mutatkozik meg az otthon teremtésben, az utazás, a nyaralás megszervezésében, mondhatni az élet minden területén!
Úgy tűnik, hogy Isten is igényes! A mulya, teljesíteni nem tudó balga szűzeket, akárcsak a talentumát elásó embert, vagy a terméketlen fügefát elítéli, eltaszítja Magától!

Ébresztő! A félév végéhez közeledünk, dolgozatírások ideje van! Nem mindegy, hogy keményen tanultál-e,  ég-e a gyertyád, van-e lámpádban tartalék olaj, vagy nincs!!

Ébresztő! Nem csak a diákoknak kell keményen készülniük a vizsgákra, mert a bennünket Önmagához meghívó, a talentumokat, az életet adó Teremtőnk egészen biztos, hogy gyönyörködni akar ragyogó lámpánk fényénél gyarapodó kincseinkben, értékes szép gyümölcseinkben!

A bennünk lévő mohó kapzsiságot Isten, nem kiirtani akarja, hanem szeretné megnemesíteni: “Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert ahol a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Mt 6,20

Akarjuk, tegyünk meg mindent, hogy lámpásunk ragyogjon, meleget, fényt adjon a körülöttünk élő embereknek! Éljünk úgy, hogy a ránk bízott anyagi, fizikai, szellemi, lelki talentumaink szépen gyarapodjanak! Törekedjünk minden erőnkkel, hogy életünk Krisztus akarata szerint gyümölcsöt teremjen, hogy majd szép, szent, testvéreink számára is értékes kincsektől roskadozva álljunk Teremtőnk színe előtt! E küzdelmünkben legyen példaképünk Árpád-házi Szent Margit, akinek a lámpása, az élete, hosszú évszázadok múltán is ragyog, összegyűjt imádságra, meleget ad, és világos irányt mutat!

Szeretettel, Csaba t.

Evangélium

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak. A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás hangzott: „Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat: „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak ezt válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen. Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Így szóltak: „Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő így válaszolt: „Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!” Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!