2019. január 12. – Szombat

“Neki növekednie kell..” Mondja Keresztelő Szent János Jézus Krisztusról! Igazából nem csak a prófétáknak, hanem mindannyiunknak az a feladata, hogy Isten nagyságát hirdessük, Teremtőnket magasztaljuk! Isten által teremtett világ szépségét, csodáit megismertessük az emberekkel! Ugyanakkor az is a mi feladatunk, hogy az ember társainkból felszínre hozzuk azok szép értékes vonásait, azokat a szellemi, lelki, fizikai értékeket, amelyekről talán még ők sem tudnak! A cél az, hogy e világ szépségének, tökéletességét látva, a keresztények jóságát, erényeit megtapasztalva, teremtő Istenünk nagyságát magasztalják az emberek. 

 
Bekerült egy fiú az otthonunkba, sok gond, nehézség volt vele. Háromszor járta az ötödik osztályt, persze nem azért mert buta volt, hanem azért mert a tanáraival nem akart együttműködni! Meghalt az édesapja, ő egy otthonba került, és ez ellen lázadt, haragudott a világra, és ezt a haragot ki is mutatta keményen. Szidták az iskolában, rossz jegyeket adtak neki, lehúzták a magaviseletét, és végül több tantárgyból meg is buktatták! Hogy őszinte legyek én is, más is beszélt vele, de a kemény, konok fejen nem volt kilincs, nem volt oda bejárat, nem akart senkivel kommunikálni! Az évek teltek, mi nem engedtük el a gyermek kezét, és úgy látom, hogy lassan megértette, hogy mi sem vagyunk megelégedve a világgal, de a világ attól nem lesz se jobb, se lakhatóbb ha egymást bosszantjuk, szídjuk, gúnyoljuk! Ez a fiú szépen megnőtt, ma jól tanul, a házunk büszkesége lett, énekel, gitározik, színdarabban játszik, úgy látom megértette, hogy a szeretet, a jóság, a becsületes munka képes a világot is, de a mi sorsunkat is jobbá tenni! Isten által teremtett világunkat csak a szeretet, a jóság, a kitartó munka képes többé, szebbé, igazabbá tenni! Istennek, s mindannak mit Ő képvisel, növekednie kell, és akkor a világunk lakhatóbb, szebb, jobb lesz! 
Gyertek, fogjunk össze, és tegyük Isten alkotta szép világunkat türelmes munkával szebbé, a benne élő embereket jobbá, igazabbá, fennhangon hirdessük Teremtő Istenünk nagyságát, ragyogtassuk fel azt a sok szépséget, értéket a teremtményekbe, amik észrevétlenül mindannyiunkban ott lapulnak! Hiszem, hogy ezzel Teremtő Istenünk nagyságát ragyogtatjuk fel ezen a földön!
 
Szeretettel, Csaba t. 
—-

Evangélium

Jézus egy alkalommal tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük, és keresztelt. János is keresztelt Enonban, Szálim közelében: ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek, és megkeresztelkedtek. Mindez János bebörtönzése előtt történt. Vita támadt ekkor a tisztulási szertartásról János tanítványai és egy zsidó között, ezért Jánoshoz mentek. „Mester – mondták neki –, aki nálad volt a Jordánon túl, és akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel, és mindenki hozzá tódul.”
János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: Én nem vagyok a Messiás, hanem csak az ő előfutára. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát, és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem.”
Jn 3,22-30

.