Régi írás

Csaba testvér: Milyen jó, hogy mi ezen a Földön megtaláltuk egymást… <3

A legszebb játék, melyet egy síró kislány tanított – nagyon megtetszett, és ezt bármikor, sok-sok kacagás közepette el lehet játszani! Karácsonyi szünet volt. Ilyenkor talán még jobban fáj a gyermekeknek a magány. Én odamentem az egyik szomorú kislányhoz, olyan 5-6 éves volt – sajnos hozzá sem jött el senki – huncutul rámosolyogtam, és kérdtem: „Jössz játszani?” (Egy árva gyermektől soha sem kell azt kérdezni, mi a gond, mert gond az van, és minek ráirányítani a figyelmet a sebekre, azokat olyan könnyű elkaparni!) Felcsillant a csöpp gyermek szeme, és azt mondta: „Játszuk azt, hogy te megtalálsz!” Nagyra kerekedett a szemem, mert sokféle játékra gondoltam, de erre nem. Hamar kitaláltam a szabályokat, ölbe kaptam a kislányt, feldobtam jó magasra egy párszor, és közben örvendeztem, hogy jé, milyen jó, hogy én őt megtaláltam! Ő meg gurgulázva kacagott és próbálta elkapni a biztonságos kikötőt jelentő nyakamat. Persze én nem hagytam. Örömömben, hogy megtaláltam , még egy párszor jó magasra feldobtam, majd pihegve átöleltem. Az árva kislány, kit karácsonykor senki sem keresett, és telefonon sem hívott fel, kacagott, kacagott, majd mosolyogva megkérdezte: „Te is boldog vagy, mert megtaláltál?”
Az évek elmúltak, a kisányból nyugodt , szép édesanya lett. Nekem nem sikerült megoldani az ő problémáját a szüleivel, de sikerült átsegíteni életének ezen a nehéz, súlyos időszakán. És ha most találkozunk, még ha nem is dobom fel kacagva, eljátszuk: milyen jó, hogy mi ezen a Földön megtaláltuk egymást!
Csaba testvér