2018. nov. 9. – péntek

“…kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból..” Jn 2, 13
Jézus kortársai szerették az Istent! Sőt, fene nagy Isten szeretetük nevében keresztre is feszítették Jézust! Népükért, egyházukért minden áldozatra készek voltak! Pedig elég lett volna szépen, békében imádkozni egy tiszta, csendes templomban!
 
A legtöbb baj onnan fakad, hogy mi mindig valami nagyot akarunk, de a kis dolgokról megfeledkezünk! Désen, első éves fiatal szerzetes papként, a kommunizmus bukása után mikor minden képlékeny volt, és a hosszú elnyomás után azt hittük, hogy megérkeztünk a Kánaánba, én is tudtam hatalmas lendülettel nagyokat mondani. Mentségemre mondva, abban az eufórikus hangulatban úgy is gondoltam! Aztán egy ebéd közben a drága jó Hugolin atya ahogy hallgatta az én nagy terveimet, kissé morcosan azt mondotta nekem, hogy én biza olyan fene nagyon ne szeressem őt meg ezt a világot, elég lesz ha a mellette lévő szobámból mikor elmegyek leoltom a villanyt és becsukom az ajtót, hogy a huzat ne csapkodja! Akkor megsértődtem! Arra gondoltam: hogy lehet a lebukott diktátor helyében egy új világot teremteni ilyen kicsinyes alakokkal? 
 
Most mikor egy-egy szobából kimegyek és magam mögött próbálok mindent szépen rendben hagyni, mindig eszembe jut a drága Hugolin atya bölcs intelme, hogy az új világ kis dolgokkal kezdődik! Itt leoltom a villanyt, ott becsukok szépen egy ajtót, amoda egy virágot ültetek, és az imádság házát arra használom amire építettük: a Teremtőmmel való találkozásra! Ahhoz, hogy célba érjünk, kis léptekkel induljunk el a helyes irányba! Minden új kapcsolat, az a bizonyos új világ is kis dolgokkal kezdődik, miket nagy – nagy szeretettel viszünk véghez!
 
Szeretettel, Csaba t.
 
Kép: Kis Szent Teréz gondolata – mai ruhában!
——–

Abban az időben mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az írásnak és Jézus szavainak.
Jn 2,13-22