2018. november 8. – csütörtök

A kiengesztelődés kegyelmét merem-e, tudom-e felajánlani az ellenem is vétő testvéremnek, vagy inkább duzzogva elfordulok, ne adj Isten bosszúért lihegve, ítéletet kérek a fejére? Isten angyalai örülnek a megtérő bűnösnek. Tudok-e örvendeni annak, ha testvérem felhagyva a bűnös életével, Isten áldásában bővelkedve új életet kezd? Akarok-e, tudok-e érte imádkozni?! Türelmes jósággal kísérem-e életét, segítem-e elszakadni a rossztól, rátalálni a boldogságot jelentő helyes útra?!
Jézus Krisztus keresi az elveszett bárányt,  de az ember szabad akaratát manipulációval, erőszakkal, zsarolással nem befolyásolja! Hányszor próbáltalak összegyűjteni, – mondja sírva Jeruzsálem falai előtt – mind kotló a csibéit, de ti nem akartátok! Az emberek elzárkózását látva Jézus nem adja fel, nem fordít hátat a bűnösöknek, hanem virágvasárnap fényes nappal újból bevonul Jeruzsálembe, lehetőséget adván, hogy a szeretet, a jóság, az ő üdvözítő személye mellett döntsünk! Az események nem állnak meg, de nagypéntek után nincs duzzogás, bosszúért lihegés, hanem felkínálja a hitükben, reményükben, szeretetükben megingott tanítványainak a vele való, – új életet adó -,  személyes találkozás lehetőségét!

Jézus életében bármi is történik, nem tér le a szeretet útjáról!! A pislákoló mécsbelet nem oltja ki, a megroppant nádat nem töri el, ő azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és élete legyen és az ő élete bőségben legyen! Krisztus a mi mesterünk, a tanítvány mestere nyomába lép, mi is fel  kellene nőlnünk oda, hogy orvosai legyünk a bűnösnek és ne ítélő bírái! A bűnöst nem kiabálva, veszekedve, fenyegetve, zsarolva kellene a jóra inteni, hanem a tékozló fiú atyjának türelmével! A mi célunk amiért alázattal imádkozunk, a nagypénteken átdöfött Krisztus végtelen türelme! Az a végtelen jóság, mellyel elkísérte hosszú kilométereken keresztül a neki hátat fordító emmauszi tanítványokat! A mi álmunk, mesterünktől megtanulni azt a bölcs, gyöngéd szót, igét, azt a nyugodtan érvelő beszédet, mely a közösségből kivált, és a reménynek hátat fordító emmauszi tanítványoknak nem csak lángra gyújtotta a szívét, de mely erőt is adott nekik a megtérésre, éjnek idején a társaik megkeresésére, a hitükről való hangos tanúságtételre!  Ez a cél, és akár botladozva is, de mi is ebbe az irányba kell elinduljunk a körülöttünk élő bűnösökkel folytatott párbeszédben!

Szeretettel, Csaba t.
Kép: Zsombolyai lányok a templom ajtajánál.
——
 
Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt, és azt mondták: „Ez szóba áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet, s nem megy-e az elveszett juh után, amíg meg nem találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.« Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége megtérésre.
Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat, és azt mondja: »Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett drachmámat.« Mondom nektek, az Isten angyalai is éppen így örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
Lk 15,1-10