2018. október 6. – szombat

Jézus felujjongott örömében mikor látta a 72 tanítványa munkáját, ahogy az ő kérésére körbejárnak és jót tesznek! Az én lelkem is ujjongott örömében mikor látom, hogy milyen szépen “dolgoztak” az elmúlt héten a nagyszalontai gyermekeink! Több mint 10 helységben nagyon ügyesen, szépen előadták Szent Ferenc életéről szóló darabot! Mind egytől egyig nagyon ügyesek voltak, és ezért rengeteg tapsot kaptak! Nyafogás, hiszti, nyegleség, beképzeltség Istennek hála nem volt, semmi olyan nem történt a hosszú út alatt miért nekem rájuk kellett volna szóljak, vagy amiért szégyenkeznem kellett volna!  Ők voltak az én apostolaim! Az eldobott kő szegletkővé vált!

Nagyszalonta, Nagyvárad, Kolozsvár, Teremi, Szováta, Marosfő, Árkos, Sepsiszentgyörgy, Csíkszentsimon, Gyergyószentmiklós, Petrozsény és ma este Déva, tizenkét állomás hálából Szent Ferencnek a 25 évért!

Hála és köszönet mindenért!

Szeretettel, Csaba t.


A hetvenkét tanítvány, akiket Jézus az evangélium hirdetésére küldött, nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták Jézusnak –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek. Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: „Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mivel elrejtetted ezeket a bölcsek és az okosak elől, és feltártad az egyszerűeknek, így van ez, Atyám, mert így tetszett neked. Az Atya mindent átadott nekem. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Jézus azután tanítványaihoz fordult, és így szólt: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok. Mondom nektek: Sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta; szerette volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,17-24