2018. szeptember 30.

2018. szeptember 30. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja
 
“Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül.” Mk 9,38
 A különféle erdélyi gyermekvédelmi házakból érkezett, és az Aréna forgatagában ismerkedő gyermekeink örömteli szép arcáról készült felvételeket nézve, szívem újból eltelik hálával, köszönettel mindazok iránt, kik szeretettel, jósággal lehajoltak hozzánk és megajándékozták a családjuktól elsodródott fiatalokat e csodálatos szép élménnyel. Ki tudná megmondani, hogy szeptember 12-16 között gyermekeink hány pohár vizet kaptak Budapesten!?
 
Jónak lenni jó! Közösen hálát adni Teremtőnknek, kinek nagylelkűségéből kaptuk mindazt, amink van, örömteli, jó dolog! Gyermekeinket megtanítani örömmel hálát adni mindazért mit nap mind nap kapunk, minden pedagógusnak a legfőbb feladata! Ez a hálatelt életöröm mely átjár, betölt, mely megszépíti az arcunkat, egymás felé fordítja tekintetünket, értelmet ad a munkánknak, jó ízt ad a szánkba az élethez, a holnapi újrakezdéshez, továbbmenéshez!
 
Az arénabeli együttlétünk, számomra a szó legnemesebb értelmében a sok-sok helységből összegyűlt nagycsaládunk  örömteli Istentisztelete volt, egy XXI. századi zsoltár a maga tarka forgatagával!
Adná az Isten, hogy  az ilyen és ehhez hasonló jókedvű, mosolygós szemű fiatalok zsoltározása töltse be aiskoláinkat, falvainkat, templomainkat!
Szeretettel, Csaba t.
————–

Abban az időben: János (apostol) így szólt Jézushoz: „Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz ki, de nem tart velünk. Megtiltottuk neki, mert nem követ minket.” Jézus ezt válaszolta: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi vagytok, – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki megbotránkoztat egyet is e kicsinyek közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Ha a kezed megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel a kárhozatra jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat, vágd le. Jobb sántán bemenned az életre, mint két lábbal a kárhozat olthatatlan tüzére kerülnöd. Ha a szemed megbotránkoztat, vájd ki. Jobb fél szemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel a kárhozatra jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.” 

Mk 9,38-43. 45. 47-48