2018. szeptember 15.

Szeptember 15. – A Fájdalmas Szűzanya ünnepe

Csodálom Máriát, igent mond az angyalnak, igent mond Isten felkérésének, vállalja az anyaságot, a kis Jézust, azt, hogy részt vegyen a világ megváltásában. Nem tudja, hogy mi is vár rá, az agg Simeon figyelmeztette, hogy tőr fogja átjárni a szívét, és Ő mégis hálatelt szívvel két galambfiókát ajándékoz az Istennek, vállalja a munkát, a szenvedést, azt, hogy részese legyen a világ megváltásában.
 
A gazdag ifjú betartja Isten parancsait, senkinek semmi rosszat nem tesz, de nem mer ” igent ” mondani Jézus Krisztusnak, nem mer útra kelni s nem mer rálépni a szeretet útjára. Milyen sok gazdag ifjú van ma, jól fésülten betartják a társadalom sok írott és íratlan szabályát, élik a burokba zárt életüket, de nem mernek kilépni a keskeny és meredek, sokszor fárasztó és fájdalmas szeretet útjára. Persze tudom, hogy nem könnyű másokért élni! Mások gondját, baját vállunkra venni, mások rossz szokásait, nyafogását, zsörtölődését elviselni nem könnyű, pedig ez a búzaszem útja, mely az önmagunknak való meghalásán keresztül a napfényben ringó, bő termést hozó kalász születéséhez vezet. A kereszten érettünk életét adó Krisztushoz, a szeretet útján szerzett sebek, horzsolások, megaláztatások tehetnek csak hasonlóvá. A töviskoszorús Krisztust nem lehet kényelmes, saját apró, mindennapi gondjaimba süllyedt totyogással követni. 
 
Merjünk az élet mellett dönteni, merjük kedvesünk kezét keményen megfogni, merjünk családot alapítani, merjünk gyereket vállalni, merjünk vállalkozásba kezdeni, becsületes, kitartó munkával szeretteinknek előteremteni a mindennapi szükségleteket. Állj föl testvérem, mondj igent Istennek, s ne légy komfortzónádba megbúvó, tunya, önző, terméketlen gazdag ifjú!
 
Szeretettel, Csaba testvér

—–

Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” 

LK 2,33-35