Szeptember 7. – Péntek

Velünk a vőlegény? Magamba szállva szégyenkezve gondolok a “vőlegényre” ki az ajtó előtt áll és zörget: „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3,20 

Igen, a drága vendég zörget és mi rohangálunk, fontoskodunk, sajnos bűnöket követünk el, miközben megfeledkezünk arról, kinek a lábaihoz ülve ünnepnapokká vallhatna életünk! Csendesedjünk el, mert csak ez a találkozás, ez a boldog együttlét ragyoghatja be menyegzős örömmel, fénnyel az életünket!

Szeretettel, Csaba t. 

Kép: Szovátai lányok a szentmisén

……………………………….

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor. 

Lk 5,33-39