2018. augusztus 16. – Csütörtök

 
“Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?” Mt 18,21
 

A nyár csendjében kérdezzem meg magamtól: mennyi rohangálás, gond, baj van körülöttünk és bennünk?! Nyuvasztgatom a szolgatársaimat mindenféle feladatokkal, munkákkal, vélt vagy valós adósságok miatt? Elvárásaimnak megfelelni akaró, űzött vadként élnek mellettem szeretteim, munkatársaim? Családom, gyerekeim, igényeim, szeszélyeim, telhetetlen kapzsiságom biodíszletei, vagy képes vagyok velük minőségi időt is eltölteni, ahol már nem másoknak akarunk látszani, hanem csak vagyunk magunknak?! Sajnos mindig rohanunk és sok esetben inkább látszunk, mint vagyunk, és így nem gyarapodunk az örök életre, hanem erodálódva morzsolódunk a mindennapok pergő perceinek kereszttüzében!

Álljunk meg! Nyugtassam meg magam! Nincs gond, nem maradok le semmiről, nem rohan el mellettünk életünk egyetlen értelme köszönés nélkül! Békítsem ki magamat hivatástudatommal, hisz nem én teremtettem a világot és nem is én tartom fent annak működését! Miért pánikólnék?!

Irgalmasságra vágyva irgalmazzunk gyermekeinknek, s hagyjuk őket a nyári vakációban olvasni, pajtásaikkal játszani, csendben maradni! Irgalmazzunk egymásnak is, elengedve telhetetlen elvárásainkat, melyek szeretteimet, mint vadászkutyák a vadat állandóan tépik, gyötrik, míg le nem terítik! Irgalmazzak magamnak is, a mindig többet, mindig jobbat elégedetlenkedő énemet küldjem el szabadságra! Feküdjek ki a napra, s hagyjam, hogy az áldott fény jóságos sugaraival átöleljen, ringasson! Engedjem el mások adósságát és hagyjam, hogy a bennem és körülöttem születő béke szoktasson a Végtelenhez! Ez a csendes béke az anyaméhben fejlődő gyermek békéje legyen az én munkatempóm mértékegysége, Istennel, egymással kötött békénk záloga!


Szeretettel, Csaba t.

—————————–

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra. 

Mt 18,21-19,1