2018. augusztus 1. – Szerda

Testvérem, a kincs az örök élet, a te földedben is ott van!  Arra bíztatlak, hogy a vakáció csendjében alázattal tegyük fel magunknak a kérdést: Kitartó, kemény munkával, élő hittel keresem a szülőföldembe rejtett kincset? Vagy csak nyugtalanul ténferegek, ennek is, annak is nekicsapódva sodródok, a bizonytalanság mocsarában? 
 
A kincs a földedben, a döntés a szívedben van! Én hiszem, hogy drága szülőföldembe, szerető családomba Isten kincset rejtett! Hiszem, hogy itt a Teremtőm által rám bízott mindennapi feladatok között, az otthonomban, szeretetteim körében ott van az az ajtó, mely az örök életre vezető utat rejti!  Igen, hiszem, hogy kincseket rejt az életünk! Vállalt állapotbeli kötelességem, a rámbízott aranyos gyerekek, kedves barátaim, munkatársaim az áldott föld, mely mindennél drágább számomra! Ezért ragaszkodom szülőföldemhez, családomhoz, felvállalt munkámhoz, ezért a kincsért dolgozom és nem a emberi dicséretért, hóként elolvadó fizetésért!
 
Szeretettel, Csaba t. 
 
Kép: A Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkórust dirigálja Vera nővér egyik növendéke.
 
——————————————————

Jézus egyszer ezt a két példabeszédet mondta tanítványainak: Hasonló a mennyek országa a földbe rejtett kincshez. Ha valaki megtalálja, újra elrejti azt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt a földet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki igazgyöngyöt keres. Amikor aztán egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt.

Mt 13,44-46