2018. július 29.

2018. július 29. – Évközi 17. vasárnap

 
„Telepítsétek le az embereket!” Jn 6, 1-15
 
Keresztelő Szent János kivégzése után a megbolydult, ideges, lázadozó embereket Jézus letelepíti egy szép füves helyen, majd megvendégeli, s végül békességben szétoszlatja a tömeget, ő maga meg visszavonul egy magányos helyre imádkozni! 
Sok gond, baj van a világunkban, sajnos ma is sokfelé “lefejezik” az igazságot is és az igaz embert is. Vérünk lázong az igazságtalanságok ellen, bosszúért kiáltunk, trónokat akarunk ledönteni! De mielőtt a hangunkat felemelnénk, vagy a kezünket ökölbe szorítanánk, emeljük szemünket a békés forradalmárra, Jézus Krisztusra! Keresztelő Szent János halála őt is megrendítette: Asszonyok szülöttei közül – mondja – nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál Mt 11.11 A Megváltónk fájdalmas sebével elmegy egy magányos helyre, az emberek utána mennek, királlyá akarják választani, s bár ő is látja a züllött, meszelt sírokat,  de mégsem áll a lázadás, a forradalom élére! Letelepíti, megnyugtatja a sokaságot, majd szélnek ereszti az embereket, mert a lázadás, a véres forradalom nem az ő útja!
 
Jézus tudja, hogy nem kint a világban, hanem bent az emberek szivében kell  forradalmat kirobbantani, a szeretet forradalmát, mely képes az egész világot jobbá, szebbé tenni, Isten képére átformálni! Jézus nem fél, nem is közömbös, ő bölcsen át akarja formálni világunkat, de sokkal radikálisabban, mint azt mi gondolnánk! Jézus nem ledönteni akarja a kisebb-nagyobb zsarnokokat, hanem felszabadítani őket az emberségüket gúzsba kötő bűneik alól! És ezért újból és újból tanít, bőlcsen kifejti az igazságot, érvel, ő nem legyőzi, hanem meggyőzi az embereket külön-külön! Tudja, ha a fejekben megvan az átállás az igaz szeretet oldalára, akkor a világ magától lesz jobbá, tisztábbá, igazabbá! Nem harcolni kell a sötétség ellen, hanem fényt kell gyújtani! Ezért Ő nem pusztít, hanem épít, mindannyiunkért meghal, azt akarja, hogy minden félredobott kő, szegletkővé váljon!
 
Megváltónk kitartó munkával Isten Országát építi, velünk – mindannyiunk számára! Gyertek legyünk embereket letelepítő, éheseknek enni adó, igaz beszéddel tanító, új világot teremtő békés forradalmárok!!  
 
Szeretettel, Csaba t. 
 
Kép: Szólítsd meg a gyermeket
——————–

Abban az időben: Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának a túlsó partjára. Nagy tömeg követte, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken végbevitt. Jézus fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe.
Amikor Jézus fölemelte szemét, és látta, hogy nagy tömeg jön felé, így szólt Fülöphöz: „Honnan vegyünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt pedig azért kérdezte, hogy próbára tegye, mert tudta ő, hogy mit fog tenni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset” – felelte Fülöp.
Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinél öt kenyér és két hal van, de mi az ennyinek?”
Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek hát: szám szerint mintegy ötezren voltak csupán a férfiak. Jézus pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta a letelepedett embereknek; ugyanígy (adott) a halból is, amennyit csak akartak. Amikor pedig jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek.
Amikor pedig az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Ez valóban az a próféta, aki a világba jön.” Mikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, és el akarják vinni, hogy erőszakkal királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. 

Jn 6,1-15