Rákóczi tábor

Tisztelettel mindazoknak, akik a Rákóczi tábort létrehozták, mozgásban, életben tartják!

Én vagyok az élet – mondta Jézus Krisztus. Létbe, életbe hozni nem csak egy családot, gyermeket lehet, hanem egy baráti közösséget, egy szövetséget, egy tábort is, melynek önálló élete van. A kutásó ássa a gödröt, de a vizet nem ő fakasztja fel a kútban, az verejtékes munkájáért Isten drága ajándéka. Sokszor isszuk az életet jelentő tiszta vizet, és azt sem tudjuk, hogy ki ásta azt a kutat.
Egy szövetség, egy alapítvány végzi a maga munkáját, teszi a jót, szervez kirándulásokat, táborokat, jó irányba befolyásolja az emberek életét. Egy-egy ilyen rendezvény barátságokat, kapcsolatokat szül, életre szóló döntések, hivatások alakulását, kacagó gyermekek születését jelentő házasságokba torkoll. Ki tudná számba venni, értékelni mindazt a jót és szépet, amit a Rákóczi Szövetség az évente megszervezett táborokkal nemzetünk asztalára tett?
A jó Isten áldását kérem az idén is mindazokra, akik a Rákóczi táborokon részt vesznek, de azokra is, akik csendben a háttérben imádságos szeretettel az anyagi támogatást, a logisztikai hátteret biztosítják.
Szeretettel, Csaba t.

Kedves Csaba testvér!

Ne haragudjon kérem, hogy már megint zargatom, s nem értek az idők jeléből – tudom, hogy rettenetesen leterhelt, elfoglalt, s ha arról az oldalról nézem ezt a kérést, még a legnagyobb jószándék mellett is nehéz lehet rá időt találni… Én viszont emerről az oldalról nézem most elsősorban, s szépen kérem, hogy ha lehetséges, találjon legyen szíves egy pár gondolatnyi időt a Rákóczi tábor köszöntésére. Rettenetesen sokat jelentene mind az alapítóknak, mind nekünk, akik részt vettünk valaha a táborban.

Nagyon örültem, hogy Győrben egy pár szóra tudtunk találkozni. Engedje meg, hogy kicsit személyes hangra váltsak. 6, 4, 2 éves gyerekeket hagytam ott a férjemre arra a hétvégére, hogy a 20 éves érettségi találkozómon részt vehessek Győrben. Nem is sejtettem, hogy Csaba testvér is ott lesz, teljesen véletlenül választottam a 10.00 órás szentmisét a bazilikában. Ilyen pici gyerekekkel nem egyszerű a vasárnapi szentmisére való odafigyelés, s nekem ez külön kegyelem volt, hogy nagyjából 6 év után most teljesen ott tudtam lenni, magyarul hallgathattam a szentmisét, s Csaba testvér gondolatait a prédikációban. (azelőtt Brüsszelben, most Salzburgban élünk, de már közeledünk hazafele 🙂
Tele a szívem hálával.

Jó egészséget kívánok, s továbbra is Isten áldását minden tevékenységére.
Mikóczy Ilona