Szülői szeretet

Kusza, örvénylő világunkban ha a reményt keresed, Istenünk gondviselő jóságát akarod saját szemeddel látni, akkor csodálkozzál rá egy-egy édesapa, édesanya gyermeke iránti féltő szeretetére! Kedves kollégámtól kaptam e képet. Robi nálunk nőtt fel, én kereszteltem meg, ismerem kisgyermek korától, sokszor volt ő is a karjaim között! Ismerem és mégsem értem! Honnan van benne a gyermeke iránt ez a hatalmas apai szeretet?!

Rohanó világunkban álljunk meg, főzzünk egy csésze teát és csodálkozzunk rá erre a képre! Tegyük fel magunknak a kérdést, honnan van benne, bennünk ennyi ragaszkodás, jóság? Hogy tudunk gondolkodás nélkül szembemenni saját kényelmünkkel, mindennapi érdekünkkel, hogy vállaljuk és hordozzuk a megfogant, megszületett, törékeny életet? Mennyi áldozat, erőfeszítés, idő, türelem kell egy – egy gyermek befogadásához, felneveléséhez, melyet lám – lám mosolyogva, zokszó nélkül, örömmel vállal az édesapa, az édesanya!? Honnan van ez a mérhetetlen apai, anyai szeretet, mely egyszer csak elönti, mint egy parttalan áradat a fiatalok szívét, és képes ennyire megváltoztatni, megszentelni két nagyra nőtt kamaszt? Önmagukért, tanulmányi előmeneteleikért, bármiért olyan nehéz áldozatot hozni, de lám egy álmában felsíró kisgyermekért, a pislákoló kis életért jó felkelni, mindent félrerakni és féltő szeretettel szolgálni! Mindannyian érezzük magunkban a lehúzó gyengeséget, az önzést, de milyen csodálatos, hogy mégis tudunk törődő türelemmel lehajolni, alázattal szolgálni, mindenben a kis élet rendelkezésére állni! Az apai, anyai jóságos szeretet megszentel, hiszem, hogy valahol itt, az élet szolgálata által ragyog fel bennünk és általunk is Isten ragyogó szép arca!

Szeretettel, Csaba t.

http://www.magnificat.ro:8187/evangelium