2018. május 6. – Húsvét 6. vasárnapja

2018. május 6. – Húsvét 6. vasárnapja
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Amint engem szeret az
Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.
Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is
megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Ezeket
azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök
ezzel teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást,
amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint
annak, aki életét adja barátaiért. Ti barátaim vagytok, ha azt
teszitek, amit parancsolok nektek. Nem mondalak titeket többé
szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak
mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul
adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak
titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt hozzatok:
maradandó gyümölcsöt. Bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja
nektek. Azt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást!
Jn 15,9-17

Amint engem szeret az Atya, – mondja Jézus – úgy szeretlek én is titeket. Jn 15,9

Csodálatosak ezek a sorok. Isten, bennünket a Szentháromságos benső életbe hív. Szeretné velünk megosztani azt a családias, örömteli kapcsolatot, amely az Atyát a Fiúval és a Szentlélekkel összeköti.  Istennek nem napszámosokra, szolgákra van szüksége. Ő nem a mi munkánkra, erőfeszítésünkre szomjazik, hanem a mi szeretetünkre. 

A keresztény ember számára, a célbaérés a Mennyország. Nem valami titkos tanításnak az ismerete, nem is valami természetfeletti erőnek, hatalomnak a birtoklása, hanem élő, személyes, szeretetteljes kapcsolat a Szentháromsággal. A keresztény ember nem valamit, hanem Valakit keres. Nem valahova akar eljutni, hanem Valakivel akar találkozni. Nem birtokolni akar, hanem szeretett Istenével eggyé válni. Ezért nagyon fontos, hogy lelki életünk, imaéletünk, élő találkozássá váljon. 

Emberi kicsinységünk, gyarlóságunk, marék porból született lényünk alázatossá, szerénnyé tehet, de fásult, kishitűvé nem. Önmagamba nézve sokszor feltettem a kérdést, hogy Istennek, hogy van ilyen rossz ízlése, hogy egy magamfajta egyszerű emberrel is szóba áll. De amikor a kísértés marékra szorítja a szívemet, mindig arra gondolok, hogy ki vagyok én, hogy Istennek határokat szabjak? Ha Ő bizalommal felém kinyújtotta a kezét, akkor az én dolgom nem az, hogy szégyenkezve elbújjak, hanem az, hogy megragadjam ezt a baráti, áldó kezet, és soha el ne engedjem azt.

Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Isten és ember egymásra talál.