2018. április 20. – péntek

Jézus kevés dologról beszél annyira egyértelműen, határozottan, mint az Oltáriszentségről! Világosan látszik, hogy számára az, hogy folyamatosan velünk lehessen, köztünk maradjon, isteni jelenlétével, szolgáló szeretetével földi élet zarándokútján járó gyermekeivel mozoghasson, mindennél fontosabb!
A keresztény misztika nem az életszentségre, nem a megvilágosodásra, nem valami magasztos lelki állapotra törekszik, hanem az élő Istennel való személyes kapcsolatra.  Jézus az út, az igazság és az élet, nélküle elveszünk, szentségi jelenléte nélkül a szőlőtőkéről lemetszett vesszők sorsára jutunk, elszáradunk! A kereszténység nem önmegváltásról szól, imákkal, böjttel, aszketikus cselekedetekkel nem lehet célba érni! Nincs senki számára fenntartott egyszemélyes mennyország! Az a keresztény, aki nem kapcsolódik Jézus Krisztus életadó közösségébe, olyan, mint a mobiltelefon, melynek, ha nincs kapcsolata a mindent lefedő, élő, személyes “térerővel”, bármennyire is szép, értékes, csodálatos, értelmetlen levélnehezék! 

 
E szép tavaszi napon gondolkodjak el, hogy mennyire élő a személyes Istennel a kapcsolatom? A mindennapi imádságon túl, a szentségek által megélem Jézus Krisztussal a communiot, azt a közösséget melytől nem csak az örök életem, de a földi létem, boldogulásom is függ!? 
 
Szeretettel, Csaba t. 
——

Amikor Kafarnaumban Jézus az élet kenyerének mondta önmagát, vita támadt a zsidók között: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” – kérdezték. Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Az én testem ugyanis valóban étel és az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez a mennyből alászállott kenyér. Nem az, amelyet atyáitok ettek, és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él.” Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. 

Jn 6,52-59