2018. április 15. – Húsvét 3. vasárnapja

A végső dolgokról nagyon keveset tudunk… a mai evangéliumi Jézus megengedi, hogy bepillantsunk a halál utáni, megdicsőült világ  titkaiba! Az evangéliumban nincs lélekvándorlás, Jézus maga mondja, hogy nem szellem, hisz testestől, lelkestől jött vissza közénk, ételt kér, és arra bíztat, hogy nézzük meg kezét és a lábát! Feltámadt, él, saját karjaival öleli át szeretett tanítványait! Egészen biztos, hogy nem egy színdarabot ad elő, nem akar bennünket becsapni, ő a holtak elsőszülöttje, megmutatja, hogy mindannyiunkra mi vár!
 
Csodálatos jövő! Mindannyiunkra vár a feltámadás és az őrök élet! Meghajtom fejemet és bizalommal elfogadom a Húsvét tanítását, a kinyilatkoztatott igazságot! A hiszekegy imát mondva, vallom: Hiszek a test feltámadásában és az őrök életben Ámen!
 
Élő hittel, Csaba t.

—–

Abban az időben az Emmauszból visszatért tanítványok beszámoltak az
úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértöréskor. Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük
(Jézus), és köszöntötte őket: “Békesség nektek!” Ijedtükben és
félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk:
“Miért ijedtetek meg, és miért támad kétely a szívetekben? Nézzétek meg
kezemet és lábamat! Én vagyok. Tapintsatok meg és lássátok, a
szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” Ezután
megmutatta nekik a kezét és a lábát. De örömükben még mindig nem mertek
hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: “Van itt valami
ennivalótok?” Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük
láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk: “Ezeket mondtam nektek,
amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam
Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” Ekkor
megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az írásokat. Majd így folytatta:
“Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell
támadnia a halálból. Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni
Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
Lk 24,35-48