2018. április 10. – Kedd

Csodálom a Mestert, azt, hogy Jézus milyen könnyedén, magától érthető természetességgel ül egy asztalhoz az emberekkel és kezdeményez komoly, őszinte párbeszédet! A mai evangéliumban Nikodémussal, de tudjuk jól, – hisz az egész evangélium erről szól, – hogy ezer idegen emberekkel is kész, bármikor közvetlen őszinte hangon elbeszélgetni! Zakeus gyere le a fáról, ma nálad szeretnék megszállni!
 
Jézusnál nincsenek határok, a mai evangéliumból is láthatjuk, hogy ő nyitott a párbeszédre, az ismerkedésre, ellenséges környezetben is az őszinte vitára! Milyen jó lenne, ha ez a szép vonás, az őszinte párbeszédre való készség felragyogna az egyszerű emberek, a mi arcunkon is, de az országokat vezető politikusaink arcán is!!
 
Két ember között a legrövidebb út az egyenes beszéd, Csaba t.
—–

Abban az időben: Nikodémus éjnek idején felkereste Jézust, aki így szólt hozzá: „Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek! A szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van ez mindenkivel, aki a Lélekből született.” Erre Nikodémus megkérdezte: „Hogyan lehetséges ez?” Jézus így válaszolt neki: „Te Izrael népének tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony, mondom neked, hogy arról beszélünk, amit tudunk; és arról tanúskodunk, amit látunk. De a mi tanúságtételünket nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról beszélek nektek és azt sem hiszitek el, hogyan fogjátok elhinni, ha mennyei dolgokról beszélek majd nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia. És amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják felmagasztalni az Emberfiát is, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” 

Jn 3,7-15