2018. március 27. – Nagykedd

Júdás árulása, a bűn keresztény életünk egyik nagy titka. Anyagi érdekekből, pénzért, hogy képes valaki megtagadni elveit, szembeköpni önmagát?! Nagyhét csendjében nem az a fontos, hogy megbotránkozzunk Júdás tettén, hanem az, hogy mi magunk is szembenézzünk mulasztásainkkal, kisebb – nagyobb bűneinkkel. 
 
Mi mozgat engem? Elveim, meggyőződésem, hitem vagy egyéni érdekem, anyagi célok, netán bűnös vágyak. Mindennapi szavaimban, döntéseimben, cselekedeteimben kié az utolsó szó? A Szeretet Istené-é, az irgalmas jóságé vagy a pillanatnyi érdekemé, háborgó indulataimé, bűnös vágyaimé?
Nagyhét a pályamódosítások időszaka is. Nem elég látni hol és miben tévedtem, nem elég siratni hibáimat, bűneimet, hanem alázatosan a tékozló fiú útjára kell lépjek. Atyám házában sok hely van, felállok és Atyámhoz megyek, és megvallom bűneimet, majd bocsánatot kérek.

A teológusok egybehangzó véleménye, ha Júdás elhamarkodottan nem vet véget életének hanem bűnbánatot tart, akkor ő is ma ott állhatna Mária Magdolna és sok más megtérő bűnössel együtt templomaink oltárán. A bűn fullánkja szörnyű, de nem halálos. A bűnbánat képes a halálos mérget semlegesíteni, az életet megmenteni az örök üdvösségre bennünket elvezetni, ezt látjuk a Jézus jobbján szenvedő lator esetéből is. Bűnbánatot tartott, Jézus Krisztustól segítséget kért, amit meg is kapott. Az az ember, aki feltételezi, hogy bűnére nincs orvosság, hogy Isten olyan “gyenge”, képtelen őt meggyógyítani, az tettével a végtelen irgalmas Istent ezzel, mint bűnnel megbántja! Talán ez a Szentlélek elleni bűn, amiről Jézus Krisztus is beszél.

Nagyhét szent napjait használjuk fel és végezzük el töredelmes szívvel szentgyónásainkat.

Bűnbánó szívvel, Csaba t.

—–

Az utolsó vacsorán Jézus mélyen megrendült lelkében, és újból
kijelentette: “Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul
engem.” Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra néztek, mert nem
tudták, kiről mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus
szeretett, a vacsora alatt Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki:
“Kérdezd meg, kiről beszél!” Ő Jézushoz fordult, és megkérdezte: “Uram,
ki az?” Jézus így felelt: “Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel
bemártotta a falatot (a tálba) és karióti Júdásnak, Simon fiának
nyújtotta. A falat után mindjárt belészállt a sátán. Jézus ennyit
mondott neki: “Amit tenni akarsz, tedd meg mielőbb!” Az asztalnál ülők
közül senki sem értette, miért mondta ezt neki Jézus. Egyesek azt
hitték, hogy – mivel Júdásnál volt a pénz – Jézus megbízta: “Vedd meg,
amire szükségünk lesz az ünnepen!” Mások pedig (azt gondolták), hogy
adjon valamit a szegényeknek. Miután Júdás átvette a falatot, azonnal
kiment. Éjszaka volt.
Júdás távozása után Jézus ezeket mondta: “Most dicsőült meg az
Emberfia, és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten
megdicsőült benne, az Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, sőt
hamarosan megdicsőíti. Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek.
Keresni fogtok engem, de amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is
megmondom: ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.” Erre Simon Péter
megkérdezte: “Uram, hová mégy?” Jézus így válaszolt: “Ahová én megyek,
oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter azonban
erősködött: “Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet is odaadom
érted.” Jézus ezt felelte neki; “Életedet adod értem? Bizony, bizony,
mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem.”
Jn 13,21-33.36-38