2018. március 25. – Virágvasárnap

Isten nem adja fel!! A világ teremtésénél ősszüleink nem Isten mellett döntöttek, utána is oly sokszor felkínálja Teremtőnk az Ő társaságát, de újból és újból visszautasítjuk jóságos közeledtét!! Mózes kezében ki sem hűlt a két kőtábla, már lent a völgyben öntik az aranyborjút, a bálványt! Jézus Krisztus Jeruzsálem falai előtt végtelen szomorúsággal felsír: “hányszor próbáltalak összegyűjteni, mint a kotló a csibéit, de ti nem akarjátok!”  Virágvasárnapján újból döntés elé állít Jézus Krisztus, majd nagypénteken újból dönteni kell és lám-lám mi Barabást választjuk!! Nincs harag, Jézus feltámadása után tüzet rak, halat süt és meghívja tanítványait egy békelakomára!! “Szeretsz te engem?” kérdezi, nem csak Pétertől, hanem mindannyiunktól!!
Jézus ma is ugyanazt teszi, próbál összegyűjteni bennünket nagy-nagy szeretettel! Társunkul szegődik akárcsak az emmauszi tanítványoknak, és átdöfött lábbal kísér a poros úton, s akár csak egy koldus várja, hogy meghívjuk otthonunkba!! Igen, Isten a szeretet koldusa, és mi olyan szűkmarkúak vagyunk vele szemben! Szeretetünket parányi patikamérlegen mérjük, mintha azt mi is drága pénzért vásárolnánk!! Drága testvéreim, gyertek szeressük az Istent! A nagyhét szent ideje alatt hálás ragaszkodásunkkal idézzünk minél több időt Megváltónk társaságában!! Az Oltáriszentség Testvériségében nagy-nagy szeretettel várlak, Urunk Istenünk lábai előtt!! Gyertek szeressük az Istent!!
Isten imádásában társad, Csaba t.
—–
Abban az időben, amikor Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek,
Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél Jézus előreküldte két
tanítványát, és ezt mondta nekik: “Menjetek a szemközti faluba. Amint
beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember még nem
ült. Oldjátok el és vezessétek ide. Ha valaki szólna, hogy mit tesztek,
mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége. Erre mindjárt elengedi.” El
is mentek, és az útelágazásnál egy kapuhoz kötve megtalálták a
szamárcsikót. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki
megkérdezte: “Miért oldjátok el a szamarat?” Azt válaszolták, amit az
Úr mondott nekik, és erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz
vezették. Ráterítették a köntöseiket, ő pedig felült rá. Sokan az útra
teregették köntösüket, mások meg a lombos faágakat, amelyeket a réten
vágtak. Akik előtte jártak, és akik kísérték, így kiáltoztak:
“Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak
közelgő országa! Hozsanna a magasságban!”
Mk 11,1-10