2018. március 6. – Kedd

Nemrég beszéltem egy férfival ki cukorbeteg, és az orvosok le akarták vágni a lábát! Nagyon sokat vacillált, végül sírva egyezett bele, hogy combközéptől amputálják a lábát, mivel e műtét nélkül heteken belül meghalt volna! Tanúja voltam ennek az embernek a vergődésének! Nem akart lemondani a fájó, beteg, használhatatlan lábáról, és én mélységesen megértettem az ő vívódását! Úgy gondolom, hogy mi magunk is valahogy ennyire kellene egymáshoz ragaszkodnunk, hisz összetartozunk, egyek vagyunk! Egy-egy rosszcsont gyermeket olyan könnyű lenne “amputálni” hisz fájdalmat okoz, szégyent hoz a fejünkre, nem érdemli meg a törődést, a munkát! Könnyű megsértődni, összeveszni, elfordulni a másiktól, de Mesterünktől nem ezt tanuljuk!!

Egy gyerek nevelését kétféleképpen lehet feladni, az egyik az ha kirakjuk az életünkből, ha ellökjük magunktól, ha összeveszünk vele, és nem bocsájtunk meg, ez hála Istennek nálunk nagyon ritka, ezért erről nem is fogok itt beszélni! Ellenben a másik típusú “összeveszés”, a társunkról való lemondás, az elengedés sajnos nagyon gyakori a világunkban, és félő, ha nem ügyelünk, akkor a házainkba is mint a vírus felütheti a fejét!

A gyereknevelés gondokkal jár, sokat kellene magyarázni, beszélni a gyermekkel, mi meg rohanunk, nincs erőnk, türelmünk újból és újból elmagyarázni a gyermekünknek egyik, másik döntés következményét, értelmét, és ezért inkább adunk neki pénzt, nézze a telefonját és csináljon azt amit akar! Feladjuk a pedagógiai elveinket, elképzeléseinket, elengedjük a kormányt és hagyjuk sodródni a gyereket szabadon! Egyszóval, odadobjuk a kiskorút a saját kontrollálatlan vágyainak, ösztöneinek, s hagyjuk, hogy éljen a maga kénye-kedve szerint!

Sokat járok, kelek, sok otthonban megfordulok és azt látom, hogy sokfelé nem lehet egy teát nyugodtan meginni, csendben elbeszélgetni, mert a család kedvence, a kutya, a macska ver le mindent, muszáj vele foglalkozni, törődni! Természetesen látom, hogy itt nem az ember dönt, határoz, hanem a háziállat pillanatnyi hangulata, vágya határozza meg a következő percek eseményeit! Sajnos az ilyen családban, ha egyáltalán van gyermek, az is azt csinál amit éppen akar, nincsenek célok, tervek, csak vibrálás, matatás, terméketlen napok, hetek peregnek össze vissza!

Arra kérem a kedves anyákat, apákat, a nagyböjt csendjében üljenek le, teremtsenek szívükben békét, nyugalmat és vegyék számba szülői feladatukat, mert előbb utóbb ezt számon kérik rajtuk! Fogjunk neki és ha kell bűnbánó szívvel dolgozzuk ki azt a pedagógiai tervet, mely alapján gyermekünk a szellemi, fizikai, lelki élete ki tud bontakozni! Hogy mi lesz a gyermekedből, az nagy százalékban tőletek függ!  A szülő templomot épít, katedrálist, és nem tyúkpajtát, a gyermeke jövője az ő kezében van! Ahogy az édesanya méhében hordja gyermekét, ugyanúgy bármi is történik a családban, a gyermeket szeretetünk tiszta méhében kell tovább hordanunk, ahol ő növekedhet, ügyesedhet, kibontakoztathatja az Isten által belé ültetett drága talentumokat, jó tulajdonságokat!

 

Elfáradtál, értelmetlennek látod egyik-másik igazságot újból elővenni! Mosolyogva elengedheted, ellökheted magadtól a gyermeket, de ez még ha kedves is vagy vele, ha meg is adsz neki mindent, ugyanazt jelenti, mintha kitetted volna a házadból, hisz szabadon sodródik a te jelenlétedben! Szeretettel azt mondom, hogy hetvenszer hétszer kezdd el újból a munkádat, légy apa, légy édesanya, légy nagyszülő és szelíd jósággal indulj neki az Istentől kapott szép feladatodnak!! A Szentlélektől kérj bölcsességet, erőslelkűséget, de ne nézz gyermekedre úgy, mint egy idegenre, aki azt csinálhat a házadban amit csak ő akar, ne engedd el se dühös kiabálással, se jóságos beletörődéssel a kormánykereket, ha nem akarod gyermeked összetört testét, lelkét látni!

 

Szeretettel, Csaba t.

 
——–

Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: “Uram, ha
testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán
hétszer?” Jézus így felelt: “Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer
hétszer!
A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni
szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer
talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr
megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és
mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga
leborult előtte és úgy kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent
megfizetek! Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt
még az adósságát is elengedte.
A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz
dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel
tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte és kérlelte: Légy türelmes
irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment és börtönbe
vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Szolgatársai látták a történteket. Elmentek és elbeszélték uruknak. Az
úr akkor magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te gonosz szolga!
Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett
volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én
megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg
meg nem fizet mindent, amivel tartozik.
Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem
bocsát mindegyiktek a testvérének.”
Mt 18,21-35