2018. február 9. – Péntek

 “…egy süketnémát vittek hozzá, és kérték, hogy tegye rá a kezét.” Mk 7,31
Jézus azt teszi amit tőle kérnek! Mint Isten, egészen biztos, hogy tudott ennek az embernek a gondjáról, de nem megy el magától segíteni! A  süketnémának a rokonai, barátai  viszik a bajban lévő embert Jézushoz és kérik, hogy segítsen! A családomban, környezetemben bajban lévő embereket, – kiken én nem tudok segíteni,  – elviszem imádságos szeretettel Jézus elé? Tudok imádságos összeszedettségben közbenjárni Jézus Krisztus előtt az én testvéremért?! 
A térden álló embernek hatalma van, az alázatos ima áthatol az egeken, fohászkodjak bajban lévő testvéremért mert Isten jóságos, szeret minket, és ma is szeretné elhalmozni ajándékaival, csodákkal a világunkat!
Szeretettel, Csaba t. 
Kép: A tegnap meglátogattam, hajdani diákjainkat, imádkoztam szép családjukért.

—–

Jézus eltávozott Tírusz vidékéről, és Szidonon át a Galileai-tóhoz
érkezett, a Tízváros környékére. Ott egy süketnémát vittek hozzá, és
kérték, hogy tegye rá a kezét. Jézus félrehívta őt a tömegből, ujját a
fülébe dugta, majd nyállal megérintette a nyelvét. Azután föltekintett
az égre, fohászkodott, és így szólt: “Effeta”, vagyis “Nyílj meg!” Erre
megnyílt a süket füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.
Jézus megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban
tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és azt
mondták: “Mindent jól cselekedett: a süketeknek visszaadta hallásukat,
a némáknak pedig a beszédet.”
Mk 7,31-37