2018. február 7. – Szerda

“Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.” Mk 7,14
 
Jézusnak ez a szép tanítása nagyon fontos mindazoknak, kik szeretnék Mesterünk ránk vonatkozó parancsát teljesíteni: “Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48). Kívülről nem lehet beszennyezni az embert, és ezt nem csak mondja a mi Megváltónk, hanem a nagycsütörtöki, nagypénteki eseményekben saját életében is bizonyította, hogy még ott a kereszten is lehet tisztán, szentül élni, meghalni! A Krisztus követő szentek élete is igazolja ezt a nagyon fontos tanítást! Láttuk Maximilian Kolbe atya életében, hisz ő a maga életszentségét kínszenvedése közepette, a második világháború poklában is töretlenül megélte! 
 
Fontos, hogy e tanítás másik oldalán is elgondolkodjunk! Kívülről nem lehet senkit megszentelni! Jézus, bár egészen biztos, hogy nagyon szerette volna, nem tudja megszentelni Heródes udvari papjait, a gazdag ifjút, Júdást, de a bal latort sem! A belülről jövő rossz, hitványság eltorzítja a vonásainkat, de a szívünkben felfakadó szeretet, jóság, irgalom, bölcsesség képes bennünket megszentelni! Kívülről akár a teológiai tanulmányok, akár egy kolostor csendes környezete nem fog senkit automatikusan szentté tenni!
 
Saját életemnek én vagyok az ura, nem dőlhetek hátra, nem számíthatok arra, hogy majd valaki engem is ölbe vesz és becipel a mennyek országába! De saját kárhozatomért sem tehetek senkit bűnbakká, hiába vádolok bárkit az én “megrontásommal”, mert saját életemért én vagyok a felelős! Minden ember ott van a pályán, előtte pattog a labda, a közönség drukkolhat vagy fütyülhet, a győztes gólt mi kell berúgjuk a kapuba, ezt sem a bíró, sem az edzőnk, se a torkát kikiáltó szurkolók nem tehetik meg!
 
Hajrá, ébredjünk feladatunkra, és nagy léptekkel induljunk el az életszentség útján!
 
Szeretettel, Csaba t. 
——-

Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította
őket: “Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az
szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az
emberből származik, az szennyezi be őt.” Amikor Jézus a népsokaság elől
bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd
értelme. Ezt felelte: “Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit
megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut,
hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott
minden ételt.
Aztán így folytatta: “Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az
embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz
gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság,
rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység,
léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi
tisztátalanná az embert.”
Mk 7,14-23