2018. január 30. – Kedd

Jézus felkeresi és feltámasztja a halott gyermeket, majd: “szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.” Mt 5, 43

 
Jézus a gyermekek felé fordul! A Mester nem csak úgy “romantikusan” szereti a gyermekeket, hanem félretesz mindent, megszakítja az útját, vállal fáradtságot, utat, mindent, mert valahol egy gyermek szenved, beteg, bajban van! Döbbenetes látni, hogy bár már a szülök is lemondtak a gyermekről, Jézus nem adja fel, megy, megmenti a kislányt!
 
A mai ember önző, csak magára figyel, és ez a korszellem akarjuk, nem akarjuk mindannyiunkat átjár, ezért egyszerűen nem halljuk meg a bajban lévő gyermekek hangját! Szándékos vaksággal legyintünk, ez a szülők dolga, az orvosok dolga, a gyermekvédelmi szakhatóság dolga, végül is azért fizetünk adót, intézkedjenek ők! Jézus is mondhatta volna, hogy a világ megváltásának nagy művébe nem fér bele, hogy mindenféle gyermekek után szaladgáljon mert Ő most éppen a hegyi beszéden dolgozik, ezért nem megy semerre, ügyeljenek máskor jobban a szülők, az iskola, a tanárok a gyermekekre!  
 
Nem elég nagyvonalakban szeretni a gyermekeket s a többit a rendszerekre bízni, hanem észre kell venni ha egy kiskorú bajban van, ha eltévedt, ha beteg, ha éhes, és akár, ha a saját hibájából is került bajba, akkor is segíteni kell rajta! A bajban lévő gyermekhez lehajló Jézus Krisztus legyen a mi példaképünk, tudjuk gyermekeinkért félretenni a munkánkat, céljainkat, és induljunk el mi is figyelmes gyöngédséggel a szeretet útján!
 
Gyermekeinket féltő szeretettel, Csaba t. 

—-

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó
túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy
Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a
lába elé borult, és nagyon kérte: “Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá
a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.
Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki
már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen
kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre
rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: “Ha csak a
ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása.
Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette,
hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: “Ki
érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: “Látod, hogy
szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis
körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve
előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele -, odaborult eléje,
és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: “Leányom,
hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy
egészséges!”
Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és
közölték: “Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír
hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: “Ne félj, csak
higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem
engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához,
nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt
hozzájuk: “Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg,
csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga
mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a
helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt
mondta neki: “Talita kúm”, ami annyit jelent: “Kislány, mondom neked,
kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves
volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan
meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik,
hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43