2018. január 29. – Hétfő

Jézus Krisztus megszakítja az útját és felkeres egy olyan embert, akiről mindenki lemondott, aki már senkinek nem kell! Szó nélkül, szimpla jelenlétével is azt mondja, hogy te jó vagy, igaz, hogy van benned valami ami rossz, amitől meg kell szabadulj, de te az én testvérem vagy, téged az én mennyei Atyám teremtett! Csodálatos, ahogyan bíztatja Gyógyítónk a gyógyuló embert: “Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!”

Hány ilyen kitaszított, senkinek nem kellő ember él ma is! Milyen jó lenne, ha az ítélkezés helyett különbséget tennénk a bűn és a bűnös között! Legjobban a bűnös szenved a saját bűnei miatt! Milyen rossz lehetett ennek az embernek a sírok között kiláncolva tölteni az éjszakákat, a hónapokat! Milyen nemes dolog egy ilyen elveszett embert megmenteni! Egy ismerősöm súlyos műtéteken átesve, erős nyugtatók szedése után melyek hallucinációkat okozhattak az ő fejében, nagyon furcsán kezdett beszélni, viselkedni! Jézus példájára figyelve azt kell mondanunk, hogy e bajban lévő ember cselekedetei nem jogosítják fel a családját, hogy letérjen a szeretet útjáról! Ha valaki nekünk fájdalmat okoz, akkor nekünk nem az a dolgunk, hogy társunkat elítélve, mi is neki viszonozzuk a “rosszat”, hanem az, hogy bölcs türelemmel megszabadítsuk testvérünket a gonosztól, a fejében uralkodó gyűlölettől, haragtól, s feltárjuk szemét a tiszta igazságra!

Krisztus, emberek halászává szeretne tenni bennünket! Nekünk nem csak a jólfésült, aranyos gyermekeket kellene megmentenünk, hanem akár a saját hibájukból a bűn útjára sodródott testvéreinket is! Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek!

Hiszek a megtérésben, az újrakezdésben, Csaba t.

Kép: mindig van megoldás

——
Jézus és tanítványai áthajóztak a Genezáreti-tó keleti partjára, a
gerázaiak földjére. Amint Jézus kiszállt a hajóból, a sírok felől egy
tisztátalan lélektől megszállt ember futott feléje. A sírboltokban
lakott, és még láncra verve sem tudták féken tartani. Sokszor
megbilincselték és láncra verték, de a láncokat eltépte, és a
bilincseket összetörte. Senki sem bírt vele. Éjjel-nappal a
sírboltokban és a hegyekben tanyázott, folyton kiabált, és kövekkel
ütötte-verte magát. Amint messziről meglátta Jézust, odafutott. A
földre vetette magát előtte, és hangosan így kiáltott: “Mi bajod velem,
Jézus, a magasságbéli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!”
Jézus ráparancsolt ugyanis: “Tisztátalan lélek, takarodj ki ebből az
emberből!” Erre Jézus megkérdezte tőle: “Mi a neved?” Azt válaszolta:
“Légió a nevem, mert sokan vagyunk.” Nagyon kérte Jézust, hogy ne űzze
el őket arról a vidékről. Akkor éppen egy nagy sertéskonda legelészett
ott a hegyoldalban. A tisztátalan lelkek azt kérték Jézustól: “Küldj
minket a sertésekbe, hogy megszálljuk azokat!” Jézus beleegyezett.
Akkor a tisztátalan lelkek kimentek az emberből, és megszállták a
mintegy kétezer sertésből álló kondát. A sertések a hegyoldalból a tóba
rohantak, és a vízbe fúltak. Őrzőik erre elfutottak, hírét vitték a
városba meg a tanyákra. Az emberek kitódultak, hogy megnézzék, mi
történt. Jézushoz érve látták, hogy az, akit az imént még egy légió
tartott megszállva, most felöltözve, ép ésszel ül előttük. Erre
megdöbbentek. A szemtanúk elmondták nekik, hogy mi történt a
megszállottal és a sertésekkel. Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy
távozzék a határukból. Amikor Jézus hajóra szállt, az imént még
megszállott kérte, hogy vele mehessen. Ő azonban nem engedte, hanem így
szólt hozzá: “Menj haza tieidhez, és mondd el nekik, hogy milyen nagy
dolgot művelt az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!” Az el is ment, és
Dekápolisz környékén elhíresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele
Jézus. Ezen mindenki elcsodálkozott.
Mk 5,1-20