2018. január 27. – Szombat

Csoda?! Érdemes elolvasni a CSODA meghatározását a katolikus lexikonban http://lexikon.katolikus.hu/C/csoda.html 
csoda: tág értelemben mindaz, ami csodálkozást vált ki; szoros értelemben esemény, melyet Istennek a természet rendjét fölfüggesztő beavatkozása hoz létre.

Számomra csoda, hogy két fiatal kolléga Andrea és Guszti elindul egy petrozsényi gyermek otthonból 10 diákkal és Budapesten telt templom előtt előadást tartanak, vidáman, mosolyogva, bátran énekelnek, kivívják munkájukkal a fővárosi lakosok tetszését, tapsát!! Igen, számomra csoda, hogy a gyermekvédelmi otthonunkba szépen felcseperedő nagy fiunk, talpra áll, elindul, és évek múlva visszatér, hozza aranyos feleségét, munkát keres és nevelőbácsi lesz! Csoda, hogy ez a szegény sorsú gyermek talpra áll, és feladatai elvégzése után, kemény munkával kitakarítja az otthonunk teljesen leírt, a kommunizmus alatt tönkretett régi kápolnáját, megszervezi a munkát, szakembereket hív, és felújítja a falakat, a mennyezetet, a padlást, Jézus Krisztus Szentséges Szívéről elnevezett szentélyt! Meghajtom fejemet, hisz látom, hogy a mai fiatalok közül kiemelkedve, az én drága kollégáim otthont készítenek e földön megváltó Krisztusunknak, kápolnát, hol az árva gyermekeikkel együtt imádhassák, dicsőíthetik teremtő Istenüket! Szívemben a hála és öröm virága nyílik, mikor azt láthatom, hogy Istenünk ma is, a mi családjainkban is képes, tud csodát tenni! Meghajtom fejemet, a háborgó tengeren békére találó apostolokkal, hálát adok a csodát tevő Jézus Krisztus előtt!  
Szeretettel, Csaba t. 
—–
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: “Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: “Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: “Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: “Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: “Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”
Mk 4,35-41