Német Katolikus Missziós Kiáltvány

Német Katolikus Missziós Kiáltvány/Nyilatkozat:

Preambulum (bevezetés):

Emberi léptékkel mérve az egyház Németországban, Ausztriában és Svájcban néhány éven belül aligha játszik társadalmilag észrevehető szerepet. Ez nem az egyháznak, hanem azoknak az embereknek lesz káros, akik elvesztik Istent, vagy soha nem ismerik meg Jézust. Mi osztrák, német és svájci katolikusok, a Ferenc pápa által emlegetett „hit eróziójától” szenvedünk. Tudjuk, hogy hazánk missziós országgá vált. Készen állunk a küldetésre. Szeretnénk, ha hazánk megtalálná Jézust. Hívunk mindenkit, hogy velünk együtt vegyen részt egy imahullámban. Azokat szeretnénk összehozni, akik bátrak a szokatlan lépések megtételére.
»Olyan missziós választásról álmodom, amely képes átformálni mindent, hogy a szokások, stílusok, időbeosztások, nyelvezetek és minden egyházi struktúra inkább a mai világ evangelizálására alkalmas csatornává váljon, mintsem az önfenntartás eszköze legyen. A struktúrák megújítását, melyet a lelkipásztori megtérés követel, csak ilyen értelemben lehet venni: úgy kell eljárni, hogy ezek a struktúrák mindinkább missziós jellegűvé váljanak. Így a rendszeres lelkipásztorkodás minden szinten kifelé terjedőbb és nyitottabb legyen, a lelkipásztorkodás aktív szereplői pedig legyenek a „kilépés” szüntelen állapotában. Ekként segítse elő mindazok pozitív válaszát, akiknek Jézus felkínálja barátságát« – szól Ferenc pápa: Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása (Evangelii Gaudium, 27). Sok püspök követi, és megerősítette a felhívását. Alábbi nyilatkozatunkkal támogatjuk őket.

1. Pont
Az a vágy vezet minket, hogy az embereket Jézus Krisztushoz fordítsuk. Már nem elég katolikusként szocializálódni. Az egyháznak ismét arra kell törekednie, hogy az emberek egyértelmű döntés alapján Jézus Krisztusnak szenteljék életüket. Nem intézményi vagy kulturális formában, hanem közösségként, amelynek Jézus a központja. Azok, akik személyes Urukként követik Jézus Krisztust, másokban is felizzítják Jézus szenvedélyes követését.

2. Pont
A térítés (misszionálás) legyen az abszolút elsődleges. Az egyház pénzügyi és humán erőforrásait összpontosítsák az evangelizációra. „A zarándok Egyház (lényegileg), […] missziós természetű.” (A II. Vatikáni Zsinat Ad Gentes kezdetű dekrétum 2. pontja az Egyház missziós tevékenységéről) Jézus ezzel bízta meg barátait: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! (Mt 28,19) Annak az egyháznak, amely nem örül, és nem győz meg mindenkit, nincs küldetése; elveszíti okát és célját. Semmit sem tud mondani. Egyre csökken ahelyett, hogy növekedne. Ez a mi hazánk esetében ezt jelenti: Az egyház küld, vagy megszűnik. (The church will send or the church will end.)

3. Pont
Hisszük, hogy soha nem volt akkora esélyünk, mint most. A magán és közös remény hiánya a világban napról napra nő. Sok kereső olcsó válaszokkal is megelégszik . A legnagyobb remény azonban már a világon van. Az evangélium mit sem veszített vonzerejéből. Mi keresztények azért vagyunk, hogy megosszuk ezt a reményt ahelyett, hogy megtartanánk magunknak. Ahol ez megtörténik, az embereket arra csábítja, hogy keresztények legyenek. Világszerte 200 millió keresztényt üldöznek azért, mert nem hagyják el Jézust, egyetlen reményüket.

4. Pont
Mindenkihez szólunk, különbségtétel nélkül (hiszen Jézus sem tett különbséget az emberek között). Elmegyünk a keresztényekhez, nem keresztényekhez, más vallásúakhoz és nem hívőkhöz is. Nincs senki, akiért Jézus nem halt meg, és aki ne akarná megismeri őt. Isten a „szeretet” (1Jn 4,16), és azt akarja, hogy „minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.” (1Tim 2,4) Mi is ezt szeretnénk.

5. Pont
Hisszük, hogy küldetésünk olyan erős lesz, mint az imáink. A misszionáriusi megújulás nem kezdődhet másként, csak böjttel és az imádság megújulásával. Isten, aki szenvedélyesen szereti az embereket, cselekedett és cselekszik, ha személyesen és teljes szívvel hívjuk. Csodák fognak történni. Isten behatol az emberbe álmokban és belső sugallatokban. „Nem félünk kérni Istentől a legnehezebb dolgokat, mint a nagy bűnösök vagy egész népek megtérése” (Charles de Foucauld).

6. Pont
Köszönjük a nem katolikus keresztényeknek, hogy olyan odaadóan térítenek, keresztelnek és vezetik az embereket Jézushoz. Mi katolikusok, tapasztaljuk hűségüket a Szentíráshoz és szilárd elkötelezettségüket Jézushoz. Nagyra értékeljük a reformáció pozitív hatását. Szeretnénk alázattal tanulni – főleg és pontosan a szabadegyházaktól is –, és együttműködni testvéreinkkel az ökumenizmusban, hogy misszionáriussá válhassunk. Tudjuk, hogy a világ csak akkor találhatja meg Krisztust, ha újra megtaláljuk az egységet, és ha ezt már ma elkezdjük gyakorolni imában és misszióban (vö: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” Jn 17,21).

7. Pont
Újra fel kell fedeznünk a hit tartalmát, világosan és bátran hirdetnünk kell, legyen az „akár alkalmas, akár alkalmatlan”. (2Tim 4,2). Isten kinyilatkoztatásán keresztül kaptuk, és megtaláljuk a Szentírás eredeti szövegében, amit élőben közvetít az Egyház, ahogy a katekizmus tanítja. A hit titkait teljes mértékben, hiánytalanul, racionális világossággal és a megváltottak örömével kell hirdetni. Ragyognunk kell. Amikor a hitet hirdetjük másoknak, nem lehetünk dilettánsok. Először ki kell dolgoznunk magunknak az életünket, szeretetünket és tudásunkat. A hittérítő hivatása megköveteli a hit újratanulását, mert elfelejtettük, mit jelent misszionáriusnak lenni.

8. Pont
Misszionálni, és nem kioktatni akarunk. Jézus küldetésének teljesítése mindig a meghívás jellegével jár. A hittérítésben benne van az a vágy, hogy megosszuk saját örömünket másokkal; ez egy ingyenes, tiszteletteljes ajánlat a szabad embereknek. A hittérítő az emberek lábát, és nem a fejét mossa meg. Nem rábeszéléssel, nyomásgyakorlással, kényszerrel vagy erőszakkal. A keresztény nemcsak toleráns a másként gondolkodóval szemben, hanem a vallásszabadság elkötelezettje. A keresztény hit igazságát agresszió nélkül képviseljük. „Szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek.” (1Péter 3,16) Nem maradhatunk csöndben abban a reményben, hogy betölt minket.

9. Pont
A hittérítés „demokratizálására” van szükségünk. Senki sem mondta, hogy a misszionálás küldetése, amit Jézus ránk hagyott, csak szakemberekre, hivatásos kinyilatkoztatókra, teológusokra, klerikusokra és rendtagokra korlátozódik. Krisztus minden megkereszteltet megbízott ezzel. A misszió nem korlátozódik bizonyos (nem keresztény) országokra, kultúrákra és / vagy vallásokra. A küldetés mindenkor és bárhol érvényes. Ez az összes keresztény hatalmas, gyakran elfeledett feladata minden országban és kultúrában.

10. Pont
Magunkat is az evangélium örömére kell térítenünk, hogy másokat Jézushoz vezessünk. Amikor gondolkodásunkban, cselekedeteinkben és érzéseinkben általában alkalmazkodunk a humanista főáramhoz, határozott erőfeszítést kell tennünk, hogy, mint XVI. Benedek pápa mondja: mi legyünk a „a világ világossága”. Csak a Szentlélektől betöltött „új emberként” lehet misszionárius arcélünk. De számítanunk kell arra, hogy a fölbuzdulásból nem mindig lesz sikertörténet. De a Jézusért vállalt hűséges és örömteli tanúságtételből – a szenvedés és ellenállás ellenére – olyan szépség sugárzik, amely előbb-utóbb gyümölcsöt terem.

Kezdeményezők:
Dr. Johannes Hartl / Imádság Háza (Augsburg)
Dr. Karl Wallner Ocist. / Missio Österreich
Bernhard Meuser / Bernhard Meuser / YOUCAT Foundation
Dr. Benedikt Michal / JAKOB Österreich
Paul Metzlaff, német teológus
Martin Iten / Fisherman.FM/ARGE WJT

(fordította: Viz Péter)

Megjelent a MEHR 2018-as konferencián Augsburgban