2018. január 18. – Csütörtök

 Árpád-házi Szent Margit

Balgák vagy okosak vagyunk?! Ez a szentírási történet rólunk, a mi társadalmunkról szól, akárcsak a csatolt cikkben a hatalmas, ősi kolostor bezárásának a története! Szent Margit okos volt, életével jó vásárt kötött, jó cél érdekében oda adta mindenét, s az övé lett az örök élet koronája! Ma őt mindenki joggal boldognak, szentnek nevez, mert valóban élete során ő azzá is vált! Bármerre nézek, sajnos nagyon sok balga szüzet, gazdag ifjút látok, vállukat húzogatva, saját önző kis életüket élve balgán elsüllyednek önmaguk áporodott, boldogságot nem adó, nem kapó torz sötétségben.

A menyegzői csodás ruhákba felöltözött balga szüzek, a tétován Krisztusnak hátat fordító gazdag ifjak elengedik egymás kezét, nem alapítanak családot, de gyermeket sem vállalnak, szülőföldjüket, mind kinőtt ruhát levetik, üresen hagyják a templomainkat, kolostorainkat, üveges szemmel nézik a telefonjaikat, a számítógépet, önmagukkal betelni nem tudva osztogatják saját magukról készített fényképeiket! Itt élnek köztünk a balga szüzek, a gazdag ifjak, csinosan öltöznek, nekik mindenhez joguk van, mindent mindenkinél jobban tudnak, mindenki felett ítélkeznek, de Szent Margit példájára nem mennek társaik számára vízért a kúthoz, családjukért, népükért ők nem hoznak áldozatot, nem mondanak imát Isten oltára elé térdelve! Ők maguk a saját kis zárt világuk napjai, bolygói, holdjai, kosza üstökösei, a közösségben is magányosak!
Imádkozom, hogy legyenek a felnövekvő generációk okosak, magukról megfeledkezve vessék tekintetüket egymásra, és egymásban, a körülöttük bomló szép világban s mindannyiunk Teremtőjében fedezzék fel a csodát, a társat, mindazt, miért élni érdemes! Imádkozzunk, hogy fiataljaink az élet őrzői, hordozói, továbbadói legyenek, merjenek Szent Margit útjára lépve boldogok, szentek lenni, ragyogni, mindenkinek bölcsen világítani soha ki nem alvó fénnyel!

Imádságos szeretettel, Csaba t.


Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
hangzott: “Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!” Erre a szüzek mindnyájan
fölébredtek és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
“Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak
ezt válaszolták: “Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!” Míg azok
vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
a többi szűz is. Így szóltak: “Uram, Uram! Nyiss ajtót nekünk!” De ő
így válaszolt: “Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!”
Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
Mt 25,1-13