2018. január 15. – Hétfő

Elkezdődött a farsang!! Aki bűn nélkül él, a kegyelem állapotában van és elmondhatja, hogy velünk van a “vőlegény”! A kereszténység nem fakírság, nem önmagunk gyötrése, kínzása, hanem az Úrban való szüntelen örvendezés vallása! A keresztény ember legfőbb önmegtagadása, a mindennapi feladataink, az állapotbeli kötelességeink becsületes teljesítése. Farsang van, ha az ember mosolyogva, jókedvvel elvégzi mindazt a munkát mit vállalt s mit elöljárói róttak rá, akkor a jól végzett munka vidámsággal, derűvel, örömmel tölti el szívét, akárcsak a Teremtő Isten közelsége, kit ő lángoló szeretettel imád!  A Szentháromság nevében megkeresztelt ember, még ha körülötte gondok, problémák is burjánoznak, bátran átadhatja magát a gyermeki tiszta örömnek, és csillogó szemmel, pajkos jókedvvel élheti az életét! Az igazán nagy szentek a halál árnyékában is tudtak vidámak lenni, s derűs jókedvvel szembenézni akár a hóhérjaikkal is! Nincs egyetlen dolog mit félve, haragosan, depressziósan jobban, tisztességesebben el lehetne végezni, mint bizakodva, Istenbe kapaszkodva, örvendező lélekkel! Velünk a vőlegény, szóljon hát a lélek legszebb muzsikája, a jókedvű kacagás, a szellemes viccelődés, a derűs párbeszéd! 

Letértünk az útról? Bűnöket követtünk el?! Tudjuk a gyógyírt, alázattal tartsunk bűnbánatot, engesztelődjünk ki szívből egymással és Istenünkkel, és menjünk tovább azon az úton, melyre Teremtőnk gondviselő jósága állított, s melynek fizetsége már itt a földön az örök boldogság előíze, a keresztény lelki öröm!  
Szeretettel, Csaba t. 
Kép: Gyimesi csángó testvéreink tánca

—–
Abban az időben Keresztelő János tanítványai és a farizeusok böjtöltek.
Ezért néhányan odamentek Jézushoz és megkérdezték tőle: “Miért van az,
hogy Keresztelő Jánosnak és a farizeusoknak a tanítványai böjtölnek, a
tieid meg nem böjtölnek?” Jézus így válaszolt: “Vajon böjtölhet-e a
násznép, míg velük van a vőlegény? Amíg a vőlegény velük van, nem
böjtölhetnek. De jönnek majd napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt.
És akkor, azon a napon majd böjtölnek. Senki sem varr régi ruhára új
szövetből foltot. Vagy ha igen, akkor az új szövet kiszakítja a régit,
és a szakadás még nagyobb lesz. És új bort sem tölt senki régi tömlőbe;
vagy ha mégis, a bor szétveti a tömlőt, és a bor is, meg a tömlő is tönkremegy.
Az új bor új tömlőbe való.”

   Mk 2,18–22