2018. január 14. – Évközi 2. vasárnap

Csodálom, ahogy Isten a semmiből építi az ő országát! Megszólít itt-ott egy-egy embert, bizalommal el – el beszélget velük, s az élő kövekből az isteni szeretet betonjával hatalmas templomot, Közösséget, Egyházat épít Az Úr nem csak kétezer évvel ezelőtt, hanem ma is csodálatosan működik! A napokban kint jártam Csinódon, hol egy fiatal pár harmadik gyermekét várja! Érdemes megnézni a csatolt kis filmet! Természetesen sok-sok fellángolást láthat a mai ember, de Balázsék életében ez nem egy fellángolás volt, hisz ők azóta is kijárnak naponta a kápolnához és egy egészen hosszú imádságot mondanak el minden alkalommal! Csodálatos ott a Kárpátok hátsó szegletében, egy eldugott kis faluban hova úttalan utakon tud csak kidöcögni a terepjáró, a traktor, egy jól képzett, egyetemeket végzett fiatal protestáns pár a városból letelepszik, saját kezükkel kápolnát építenek az élő Isten tiszteletére, melyben nap mind nap imádkoznak! A többféle imádság után, a Mária szobra előtt az Üdvözlégy Mária imádságot közel 10 nyelven elimádkozzák! Ott van békében az egész család, az érettségire készülő nagy legény Gergő, a völgyről elnevezett szép nagy lányuk Uzonka, és várják tavaszra a harmadik gyermeküket is!

Állok a kápolna előtt, melynek a terveit vízfestékkel készítette a tanító néni, s melyhez az érsek atya nem csak áldást, de engedélyt is adott, sőt fel is szenteltetett a segédpüspökével, Tamás József atyával. Állok szótlanul, és meghajtom fejemet a világunkat a szemem előtt tovább építő Isten előtt! Itt nincsenek drága pályázatokból épült csodák, hatalmas pénzekkel lebetonozott terek, itt az évszázadok által kialakult ősi természet van a maga egyszerűségében, lépteim alatt csikorgó hó, és végtelen mélyből felfakad a hála, az őszinte imádság! A félhomályban felragyog a Teremtőjével békében élő ember igazi szép arca!
Hagyjuk, hogy bennünket is megszólítson az Isten, induljunk el a huszonegyedik század fiaiként az apostolok nyomában!
Őszinte tisztelettel az Istenre figyelő emberek iránt, Csaba t.
https://www.youtube.com/watch?v=GmB21TKIQv8

Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és
mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: “Nézzétek, az
Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és
követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik,
megkérdezte: “Mit kívántok?” Azok ezt felelték: “Rabbi – ami annyit
jelent, hogy Mester – hol laksz?” “Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta
nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála
maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották
ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter
testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki:
“Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte
Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: “Te Simon vagy, János
fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni.”
Jn 1,35-42