Vers Rólad…

2010-ben befogadott Piroska egy kislányt a zsombolyai házba! Aznap mikor befogadta a gyermeket, a csatolt képet és a versikét küldte nekem. Nem tudom, hogy ki írta a verset, Piros csak átírta saját bevallása szerint! 
Imádkozzunk, hogy legyen gyermekeket szerető szép lelke a jó Istené!
Csaba t. 
—–

Vers Rólad… (kicsit átírtam, szokás szerint)

Szeretettel vállalom ezt a kisbabát is, Piros

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.
Idetartozol…

Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első “a” betűt amit belerajzoltál az elemista füzet csíkjaiba.
Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.
Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat…
Minden percedet előre látta, hallotta, érezte és
értette.
És minden perced szépségéért előre lelkesedett.
Az Isten jól megfigyelt téged.
Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és a Lelked erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hozzád illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.
Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel együtt.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.
Búcsúzóul, amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat, hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt, hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked, ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt beléd égette a szeretetét…
hidd el…
fogadd el…
kérj… és megadatik,… akkor, és ott, amikor annak a helye van…