2017. december 21. – Csütörtök

Mária belép Erzsébethez: Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat.

Én amikor belépek egy ajtón, az emberek örömükben felujjonganak, vagy szomorúan fogják a fejüket! Erzsébet igazából az Istennek és az Istent hordozó, élő tabernákulumnak, Máriának örvendett! Te is, én is lehetek istenhordozó, élő templom, ha valóban élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem! Egy  napból hány órát, egy órából hány percet voltam ma Istenre figyelő, imádságos istenhordozó? Mennyit jártam Istenem szolgáló szeretetének az útján és mennyit csoszogtam a magam önző, hiú, léha, a semmiben tekergő ösvényein? Kit szolgálok? Istent a szeretet a jóság útján? Önző magamat?  Vagy más földi hatalmasságokat, önmagát fényező, gazdagság után lihegő, hatalmat kergető földi urak szolgálatában állok?
 
Isten nélkül, még ha jól is játszod a szereped, unalmas, fárasztó, szürke vagy, mit is adhatna egy marék por!? Biztos, hogy lassan még szeretteid sem fognak örülni, mikor ajtódon belépsz!! Itt a karácsony, tudatosan légy te is a szeretet, a jóság, az élő Isten hordozója!
 
Szeretettel, Csaba t. 
 
Kép: Kedves unokákkal
—–

Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!” 

Lk 1,39-45