2017. december 5. – Kedd

Vajon én tudok csendben imádkozni azért, hogy a kollégáim munkáján a jó Isten áldása legyen? Tudok-e örvendeni a kedves munkatársaim sikereinek!? Vajon örömömben felujjongok mikor azt hallom, hogy egyik – másik kollégám itt vagy ott eredményeket ért el, vagy inkább az irigység, a harag tölti be szívemet?! 
Milyen jó lenne megtanulni Jézustól csendesen félrevonulva imádkozni a feladatukat végző testvéreimért, és mikor ők fáradtan visszatérnek, akkor nem csak figyelmesen meghallgatnánk a beszámolókat, hanem mi is tiszta szívvel, Jézus példájára örömmel, Istent dicsérve ujjonganánk! Mekkorát változna a világ, ha Jézusnak ez a szép vonása felragyogna az arcunkon!

Szeretettel, Csaba t. 

Kép: Két kolléganőnk, – Hajni és Éva – díjat vesz át Budapesten! 
—–

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből,
Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: “Áldalak téged,
Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és
okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így
tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a
Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az,
akinek a Fiú ki akarja jelenteni.” Jézus ezután tanítványaihoz fordult,
és külön nekik mondta: “Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.
Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti
láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Lk 10,21-24