2017. november 28. – kedd

Az elmúlt hetekben három földrészen jártam, sok-sok emberrel találkoztam, az Egyesült Államok Capitoliumától, az egyiptomi híres szemétválogatók városáig sokfelé megfordultam! Kezet rázhattam Washingtonban a világunkat vezető birodalom szenátorával, de Kairó koldusaival is! Sikerült elbeszélgetnem hihetetlen gazdag, csodálatos környezetben élő emberekkel, de Remete Szent Antalnak mindenről lemondó, kint a sivatagban élő mai fiaival is! Ma hajnalra értem haza Dévára, és most magam is kíváncsian bontogatom csomagomat. Nézem, hogy mit is hoztam magammal, vajon a nagy kérdésekre mi a válasz? A látottak, tapasztaltak alapján mit mondhatok, vajon mit hoz a “holnap” számunkra?!

Az ágyból kikelve, első lépésként, szokásomhoz híven felütöttem a szentírást a mai evangéliumnál. Az egyházi év végén járunk, ilyenkor anyánk az Egyház figyelmünket a végső dolgokra irányítja, ezért is Krisztus eszkatalogikus próféciáit olvassuk a mindennapi evangéliumban! Jézus Krisztus nem csak a Saullal való beszélgetésben azonosítja magát az Egyházzal, lásd: “miért üldözöl engem”, hanem sok más helyen is kifejti, hogy amit eggyel a legkisebbek közül tettétek, azt velem tettétek, mert Én és az Egyház egy vagyunk! Ez egyfelől gyönyörű, másfelől adódik a hasonlat amit a jézusi prófécia sejtet, hogy mi mindannyian, sőt az Egyház, a világunk is egy nagypénteki szenvedés által fog megdicsőülni! Ha Krisztus útja a mi utunk is, akkor érthető a mai evangélium, akkor ha félve is, de mégis reménykedve tudunk nézni az előttünk álló Golgotára!
 
És ez valóban igaz, mert ilyen vagy olyan módon, de mindannyiunk útja a Golgotán keresztül vezet! Ott álltam édesanyám halálos ágyánál, és még nagyon sok általam ismert, tisztelt haldokló ember mellett is, és ők mind-mind szenvedésükkel, a végtelen magányos halálba zuhanásukkal Krisztus nagypénteki útján mentek el közülünk, várva a megdicsőülést! Hiszem, ha Krisztushoz kiáltunk, még ha a jobb lator bűneitől szennyesen is, Jézussal találkozunk “még ma” az örök életben!
 
E hosszú fáradalmai után úgy látom, hogy Jézus útján jár az Egyház és a világ is! Hiszem, hogy Jézus, virágvasárnapján egy reális, békés megváltást kínált fel az emberiségnek! Akkor és ott dönthettünk volna mellette mindannyian, de mi a szenvedés útja, a Golgota mellett döntöttünk! Az akkor és ott élő emberek sajnos a bűn, Barabás mellett döntöttek! Meg vagyok győződve, hogy az emberiség számára ma virágvasárnapja van! Utam során úgy láttam, hogy az emberiségnek ma még reális esélye van egy békés átmenetre a szeretet útján járva, az Isten országának tudatos vállalására! Megvan minden esélyünk, hogy egy igazságra épülő, békés világot építsünk fel, hisz jól fel van tarisznyálva az öreg földgolyó, lakható még a sivatag is, van pénz, technológia, tudás egy új világ építéséhez! Az emberekkel beszélve azt láttam, hogy mindenki jót akar, aranyos, a legnagyobb, a leggazdagabb emberektől az egyiptomi árvaházakban lakó gyermekekig mindenki képes, kész a szeretet mellett dönteni! Sajnos utam során sokfelé azt is láttam, – és ha őszinte vagyok be is kell vallanom, mert ezt ezernyi jel mutatja, hogy ott áll mindannyiunk előtt hatalmas felkiáltó jelként a mai evangéliumban hallható prófécia is: “Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!” Aztán így folytatta: “Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-1 1
Mi a dolgunk?! Nagyon egyszerű! A virágvasárnapi jókedvű, vidám Krisztus körül éneklő, táncoló gyermekek közt van a helyünk! Nagy szeretettel hívlak, biztatlak gyertek hangosan kiáltsuk: Hozsanna Dávid fia néked, vidáman énekelve integessünk, és hívjuk a mai kor főpapjait, Heródeseit, helytartóit, hogy ők is jöjjenek, bizalommal köszöntsük Megváltónkat ki önzésünktől, bűneinktől, terheinktől szeretne megszabadítani! Krisztus nem megfosztani, elnyomni, leuralni akar, hanem felszabadítani, istengyermeki méltósággal megajándékozva vezetni az irgalmas szeretet, az önzetlen jóság, a párbeszédre nyitott bölcsesség útján! Gyertek lelkesítsük egymást, ajándékozzuk meg egy-egy koronával Krisztust! Rakjuk saját szabad akaratunk koronáját Krisztus karácsonyi jászla elé! Legyen Jézus a király, vezessen Ő a lelkiismeretünk által, hisz ott bent, a mindannyiunkban ott lévő belső szentélyben találkozik az ég a földdel! A lelkiismeretünk által érinti, szólítja meg végtelen gyöngédséggel Isten az embert! Itt születnek a döntéseink, itt születik a holnap, ha itt Jézus Krisztus lesz a király, akkor virágvasárnapjára nem nagypéntek virrad, hanem egy dicsőséges húsvét hajnal!
Lehetséges ez? Egyiptomban járva, remete Szent Antalnak a barlangjában imádkozva, a kopt keresztények vértanúiknak búcsúztatásán elhangzott imádságot látva, halva úgy érzem, hogy képesek vagyunk akár hét milliárdan is a gyűlölet óceánján száraz lábbal átkelni, és a szeretet Istene mellett dönteni!
Szeretettel gondolok azokra, kik hosszú utamon fogadtak, elkísértek, kérdéseimre válaszoltak, szeretettel testvéreimmé váltak!
Örök hálával, Csaba t.
—–

Abban az időben, amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép
kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a (jeruzsálemi)
templom, Jézus ezt mondta: “Jönnek majd napok, amikor abból, amit most
itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.” Erre megkérdezték
tőle: “Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?” Ő
így válaszolt: “Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan
jönnek az én nevemben s mondják: “Én vagyok!” És: “Elérkezett az idő!”
Ne kövessétek őket! Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne
rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs
itt a vég!” Aztán így folytatta: “Nemzet nemzet ellen és ország ország
ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész.
Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.”
Lk 21,5-11