2017. november 22. – szerda

 
Az Úr nem azt kérdi a szolgáitól, hogy mit ettél, hogy érzed magad, jól aludtál, vagy milyen filmeket néztél meg, hanem azt, hogy a rád bízott talentumokat kamatoztattad, vagy nem? Nap mint nap tegyük fel a kérdést magunknak, vajon mi haszna, gyümölcse volt a mai napodnak? Épült, szépült általam Isten országa?! Önmagában az, hogy vagyunk, hogy saját létünket fenntartjuk, otthonunkat szépítgetjük nem elég!! Lassan az egyházi év végén vagyunk, alázattal vessünk számot, vajon az elmúlt adventtől miben gyarapodtunk, ha az Úr magához szólítana, vajon mit tudnánk felmutatni? 10 – 100 év múlva vajon egy gondolatot, bármit unokáink szeretettel ránk emlékezve fel tudnak-e emlegetni?? Vajon, ha belépünk a mennyek országába, valaki hálatelt szívvel fog velünk szembe jönni??
 
Szeretettel, Csaba t. 
 
Kép: Szent Erzsébet a torontói katolikus plébániáról.
 
————————-

Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.

Lk 19,11-28