2017. október 30. – Hétfő

“Képmutatók!” Lk 13,10 
 
Kemény beszéd! Jézus őszintén nevén nevezi a dolgokat, nem finomkodik, hanem nyíltan a szemébe mondja az embernek a hibáját, ott mindenki előtt! Ma egy polkorrekt világban élünk, finomkodunk, elmaszatoljuk az igazságot, ködösítünk, mert az a fontos, hogy ne legyen konfliktus, feszültség! Sajnos szemet hunyunk nem csak a magunk, de embertársaink hibája, bűnei felett is, “az ő dolga”, “nem rám tartozik” mondogatjuk, miközben látjuk, hogy akár a barátunk, vagy a saját gyermekünk lépésről lépésre sodródik az őt elnyeléssel fenyegető szakadék felé…  Mi lenne ha az orvosok is ugyanezt tennék, csak azért, hogy ne sokkolja a beteget a szomorú valóság?! Vagy ha az építészmérnökök szakmájuk végzése közben csak az érzékeny emberek elvárására figyelnének, és nem az épület statikájának kőkemény törvényeire?!  
 
Szeretnénk Isten törvényeit, az erkölcsi élet szabályait relativizálni, szubjektív igazsággá lefokozni, de a tízparancsolat örök, abból egy betűt sem lehet elvenni! A morális életünket ugyanolyan objektív törvények határozzák meg, akárcsak a fizikai egészségünket, vagy egy épület szerkezetét! Tetszik vagy nem tetszik, a bűn pusztít, öl, a szeretetből vállalt jó cselekedet gyógyít, életet ad, ezért alázattal, segítő szándékkal, de néven kell nevezni a dolgokat! Igen, jó szándékkal a képmutatást képmutatásnak kell nevezni, a lopást lopásnak, a lustaságot lustaságnak, a paráznaságot paráznaságnak, a bűnt bűnnek, még akkor is, ha ezért megsértődnek ránk, vagy akár komolyabb konfliktusaink is lesznek az életben! 
 
A szeretet őszinteséget jelent, Csaba t.
—————————

Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit
a betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira
meggörnyedt, hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus
meglátta, magához hívta, és így szólt hozzá: “Asszony, megszabadultál
betegségedtől.” Közben rátette a kezét. Az rögtön felegyenesedett, és
dicsőítette az Istent. A zsinagóga elöljárója méltatlankodott azért,
hogy Jézus szombaton gyógyított, és a sokasághoz fordult: “Hat napotok
van a munkára. Akkor jöjjetek gyógyulást keresni, ne szombaton!” Jézus
feléje fordult, és megfelelt neki: “Képmutatók! Van-e köztetek egy is,
aki nem oldja el a jászoltól ökrét vagy szamarát szombati napon, hogy
megitassa? Ábrahámnak ezt a lányát pedig a sátán tartotta megkötözve
immár tizennyolc éve. Nem kellett-e őt feloldani kötelékétől akár
szombaton is?” Ellenfelei e szavakra szégyenükben elpirultak. A nép
pedig örvendezett, hogy Jézus ilyen csodát művelt.
Lk 13,10-17