2017. szeptember 23. – Szombat

Arra születtünk, hogy nagyra nőjünk és százszoros termést hozzunk!
Öreg csángó emberhez voltam hivatalos, ünnepi ebédre! A szép nagy család, a családfő névnapját ülte. Az ebéd kezdetén a bácsi felállt, és szerényen egy pohár köszöntőt mondott. Szavai beleégtek emlékezetembe: “Nekem tetszve, nem is olyan régen egyedül voltam – korán árván maradt, szolgagyerekként nőtt fel a kis hegyi tanyán.  Sokat dolgoztam – fojtatta elakadó hangon – és sikerült vegyek egy kis földet itt Áldomáspatakában. A Teremtő megsegített, küldött nekem egy csodálatos asszonyt, ki megajándékozott négy szép gyermekkel. Felneveltük őket, asszonykákat is kerestünk számukra, s ma a szentmisén, hála legyen érte, tizenkilencen dicsértük együtt az Istent! Az idős ember magasba emelte a poharát, majd szemébe könnyekkel elfogyasztotta a pálinkáját.
Néztem a kérges kezű egyszerű embert. Élete során akkor hagyta el szülőföldjét, mikor elvitték katonának, iskolába nem járt, egész élete becsületes munkában telt el a magas hegyek között, de lám élete alkonyán mikor visszanéz, van amiért könnyes szemmel hálát adjon! Az ő családja, drága gyermekei, kik közül hárman az ő háza mellé építettek, az ő szeretett menyei, unokái kik vele együtt imádságos hittel részt vettek a búcsús szentmisén, az ünnepi ebéd előtt, az Isten áldotta százszoros termést jelentenek a bácsinak! Kívánhat egy ember annál többet, mint azt, hogy élete alkonyán a maga nagy családjára visszanézve, szemében örömkönnyekkel hálát adhasson övéiért!?
Csendesedjek el, eltelt életemről vessek számot az őszi alkonyban! Gyűlnek a gabonaszemek, meg lesz az ötvenszeres – százszoros termés? Vagy meddő kalásszal ágaskodunk a szélben?! Hogy jobban láss, vegyél a kezedbe egy búzaszálat, nézd meg alaposan! Alig van gyökere, törzse, egy vékony kis szalmaszál, levele szinte nincs, az egész növény a szélben ringó súlyos szemeket hordó kalász! A búzaszem csodálatos példakép, egy céltudatos élet, nem hatalmas ház pazar berendezéssel és üres szobákkal, hanem egy csodálatos pici lak, hol minden de minden a százszoros termést szolgálja! Tedd mérlegre életed!! Mi vagy te, Isten drága termőföldjében érett kalászt hordozó, meghajló búzaszál, vagy értéktelen, pöffeszkedő konkoly, melyet az aratás ura majd a tűzre vet? A megtérés kegyelme, pillanatok alatt a hatalmas burjánból, a környezetét fojtogató konkolyból, alázatos újratervezéssel értékes kalászt termő búzaszállá formál téged is! Felismert meddő konkoly léted ne keserítsen el! Mi nem a szomorkodás lelkét kaptuk! Add át bizalommal életedet az Istennek, és ő  csodát tesz veled, vezetni fog, áldássá válik terméketlen életed, s te is szélben ringó, örömkönnyeket hullató, százszoros termést hozó búzaszál leszel! 
Szeretettel, Csaba t.
Kép: kedves szárhegyi nevelőnőnk az Isten nevében befogadott gyermekeivel.

——-

Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a példabeszédet mondta nekik: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” E szavak után Jézus felkiáltott: „Akinek füle van, hallja meg!”
Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: „Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.” 

Lk 8,4-15

IMG_8456