2017. szeptember 10.

2017. szeptember 10. – Évközi 23. vasárnap

 
Vizkő!! Az egyik házunk udvarán szentmisére készültünk, de a szomszédból furcsa, erős zajok elnyomták a gyermekek énekét. A kolléganőmet kérdem, hogy mi ez a zaj? “Nem tudom, – jön a válasz -, de a  tegnap is, ma is mióta itt kint vagyunk az udvaron, a szomszéd folyamatosan kopácsol, veri kalapáccsal a vasat!!” A ministráns gyerek is odafordul hozzám és elmeséli, hogy a szomszéd bácsi az, aki átjött és kivágta a szilvafát is a mi udvarunkról…
 
Elkezdődik a szentmise, és bennem ott vibrál az idegesség…. rossz szomszédság, török átok… mi lesz ebből, ha elszabadulnak még jobban az indulatok? A szentmisében bár célzást sem tettem a csörömpölésről, de a békéről, nyugalomról, kiegyezésről beszéltem, alig vártam, hogy vége legyen a szertartásnak, hogy lássam, mi is történt! Átmentem a szomszédhoz aki nagy szeretettel fogadott, és megmutatta, hogy mit csinál: vas csöveket vett egy kazánháztól, melyeken ujjnyi vastagon állt az évek alatt lerakodott vízkő. Ezt a lerakódást verte le egy öt kilós kalapáccsal az öklömnyi vastag csőről, mely, mint egy mozsárágyú csengett a békés falusi környezetben. Meghívott egy pohár borra, elbeszélgettünk jó kedvvel, jó szomszédok módjára, a szilvafát szóvá sem tettem. Aztán mikor hazaértem, hívtam az okos  ministránst, hogy mutassa már meg, honnan is vágták ki a fát? Meg is mutatták a facsemete csonkját, mely a jó ember háza mellett nőtt az udvarunkon, s melyet jó gazda módjára a szomszéd kivágott, jelzem azt, hogy én sem csináltam volna mást, a fal tövében vadon kinőtt facsemetével!
 
Elhoztam három darabot a csövekről levert vízkőből. Megmutattam a gyerekeknek, és ők kérdezték, hogy mi is ez? Corpus delicti, az emberi előítéletnek, butaságnak az ékes bizonyítékai! Arra kértem, hogy egy-egy darabot őrizzenek meg, s máskor mielőtt ítéletet mondanának, vegyék a kezükbe és kopogtassanak be a másik hajlékába, s Jézus Krisztus példájára nyugodtan kérdezzék meg: “Péter, szeretsz te engem?”
Kedves testvérem, maradt még a vízkő darabokból, szívesen küldök mindazoknak, kik felületes ítéletekkel készek megnyomorítani a saját, és mások  életét! Nem ártana kifúrni egy-egy darabot és folyamatosan a nyakunkba hordani, hogy mindig figyelmeztessen, hogy a dolgok nem mindig úgy vannak, ahogyan azt mi egyből, keményen ítélkezve gondoljuk!
Szeretettel,  Csaba t.
—–Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: “Ha testvéred vétkezik
ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád,
megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy
vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a
dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a
hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy
vámos.
Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a
mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is.
És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a
földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten
vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

Mt 18,15-20
IMG_7990_2