2017. augusztus 29. – kedd

2017. augusztus 29. – Kedd, Keresztelő Szent János vértanúsága

Egész életemben, annak ellenére, hogy a saját és a körülöttem élő emberek korlátait nap mind nap világosan látom, mégis egyetlen egy dolgot szerettem volna bebizonyítani, éspedig azt, hogy: Isten selejtet nem teremt! Az összes elmélkedésemben, írásomban mindig azt szerettem volna elmondani, világgá kiáltani, hogy mi mindannyian teremtő Istenünk drága gyermekei vagyunk, értékesek, drágák, és nem csak Istenünk szemében, hanem egymás számára is mennyei Atyánk áldásává válhatunk!
Természetesen én is megdöbbenek a rossz dolgok láttán, vegyük akár a mai evangéliumi részt, amely hírt ad a Heródes család féktelen tobzódásáról, Keresztelő Szent János vértanúságáról! Mit mondhat az az ember, aki látja, hogy egyesek nap mind nap egyetlen dolgot szeretnének bebizonyítani, éspedig azt, hogy rajtuk kívül mindenki rossz, bűnös, semmirekellő, elvetni, elpusztítani való, és mindennek ellenére mégis élő hittel Krisztus útján akar járni!?
Az emberek buta vagdalkozását, gyűlölködését látva, nem tudok mást tenni, mint Jézus Krisztus kereszten elhangzott szavait ismételgetem: “Atyám bocsásd meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek”! (Lk 23, 34)  Heródes s az ő családja, bűnös tettükkel Jánost a vértanúk sorába emelték, örök időre az emberiség példaképei közé emelték, saját magukat meg mérhetetlen megvetésbe, szenvedésbe taszították! A sötétséget gyűlölettel, bosszúval, gyilkossággal nem lehet eloszlatni, ezért sem liheg Jézus Krisztus a bosszú után, nem vezeti az embereket a forradalom hevületében Heródes ellen, hanem megy s végzi lendülettel a szeretet tetteit, tanít, gyógyít, vigasztal, kenyeret szaporít és enni ad az éhezőknek!
Ezért vallom, hogy nekem egyetlen dolgom ezen a földön, az embereket kiszabadítani a tudatlanság sötétségének börtönéből, és kivezetni a bizalom, a szeretet mindent beragyogó világosságába, ott már ők is látják, tudják, hogy mi a helyes, a jó, melyik a boldogságra vezető út!
Szeretettel kérlek, gyertek segítsünk Jézusnak bebizonyítani, hogy a mi drága mennyei Atyánk selejtet nem teremt! Szeretettel, Csaba t.
——
Miután Jézus megkezdte nyilvános működését, Heródes Antipász király
elfogatta Jánost, és börtönbe vetette. Testvérének, Fülöpnek felesége,
Heródiás miatt tette, akit feleségül vett. János ugyanis figyelmeztette
Heródest: “Nem szabad elvenned testvéred feleségét.” Emiatt Heródiás
áskálódott ellene. Szívesen eltétette volna láb alól, de nem tehette.
Heródes ugyanis félt Jánostól, mert tudta, hogy igaz és szent ember.
Ezért meg akarta őt menteni. Valahányszor beszélt vele, zavarba jött,
mégis szívesen meghallgatta.
Végül elérkezett a kedvező nap. Heródes a születése napján lakomát
adott vezető embereinek, a magas rangú tiszteknek és Galilea
előkelőségeinek. Közben Heródiás leánya bement, táncolt nekik, és
Heródes meg vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a
leányhoz: “Kérj tőlem, amit akarsz! Megadom neked.” Sőt meg is
esküdött: “Bármit kérsz, megadom neked, még az országom felét is.” A
leány kiment, és megkérdezte anyjától: “Mit kérjek?” Anyja ezt felelte:
“Keresztelő János fejét.” Erre visszasietett a királyhoz, és előadta
kérését. “Azt akarom, hogy most azonnal add nekem egy tálon Keresztelő
János fejét!” A király nagyon elszomorodott emiatt, de esküjére és a
vendégekre való tekintettel nem akarta kedvét szegni. Azonnal elküldött
egy hóhért azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az elment,
lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálon. Odaadta a
leánynak, a leány pedig elvitte anyjának.
Amikor János tanítványai meghallották, eljöttek, elvitték János testét,
és egy sírboltba temették.
Mk 6,17-29
IMG_5246