2017. augusztus 23. – szerda


Jó olvasni a szentírásban, hogy a “gazda” nem fizetség nélkül várja el az emberektől a munkát! Igen, mi, kik Isten nevében útra kelünk, munkába állunk, nem ingyen dolgozunk: “mindaz, aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap, és elnyeri majd az örök életet.” Mt 19,30

Kinek szeretnél dolgozni? – kérdezi Isten Szent Ferenctől a megtérése kezdetén – az Úrnak, teremtő Istenednek, vagy egy hozzád hasonló marék porból született szolgának? Szent Ferenc nem hezitál, fegyverzetét, lovát odaadja egy szegény legénynek, ő meg egy koldus ruhájában, mindenről lemondva elindul, hogy Istent szolgálja! Munkájának a gyümölcse Európa, a világ számára még ma is felbecsülhetetlen érték! 
 
Tőlünk is ugyanezt kérdi az Isten: te kinek szeretnél dolgozni? Arra bátorítlak, hogy merj igent mondani Istened hívására! Biztos vagyok benne, hogy bárki bármennyit is fizessen, az összehasonlíthatatlanul kevesebb annál, amit Isten azoknak szán akik nagylelkűen, alázattal, a nap hevét hordozva dolgoznak az aratásban, az Ő szent szőlőjében. Légy pragmatikus, Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj!

Szeretettel, Csaba t. 
 
Kép: Zarándoklaton egy csinos fiatal lány Krisztus keresztjét viszi a menet élén, valahol Székelyhíd határában!
——————–

Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A
mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy
szőlőjébe munkásokat fogadjon. Miután napi egy dénárban megegyezett a
munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. A harmadik óra körül megint
kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren. Ezt
mondta nekik: “Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd
nektek.” Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra
kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül
is, és újabb ácsorgókat talált. Megkérdezte tőlük: “Miért álldogáltok
itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: “Mert senki sem fogadott
fel minket.” Erre azt mondta nekik: “Menjetek ti is a szőlőmbe!”
Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: “Hívd össze a
munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!”
Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és
egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik
többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor
átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: “Ezek az utolsók csak egy
órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap
terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek:
“Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nemde egy dénárban egyeztél
meg velem? Ami a tied, fogd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit
szánok, mint neked. Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit
akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?” Így lesznek az
utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók!
Mt 20,1-16a