2017. május 30. – kedd

Csaba testvér elmélkedése az evangéliumról….

 2017. május 30. – Kedd

 
“Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél.” Jn 17, 2
 
Földi életünk célja megismerni és követni Jézus Krisztust! Megváltónk szép tulajdonságait felfedezni, azokat megismerni, gyönyörködni bennük, csodálatos dolog! Egyetlen dolgunk ezen a földön lassan, szépen, tudatosan Jézus szép erényeibe öltözni, eljutni oda, hogy Szent Pállal mi is kimondhassuk, hogy: “élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem! 
 
Az elmúlt három nap, triduumot tartottam bérmálkozásra készülő fiataloknak. Három nap, három szép jézusi erényt próbáltam megszerettetni, kívánatossá tenni a több mint száz fiatalnak. 
 
1. Jézus bátorsága: Mesterünk mert egyedül közénk jönni, merte vállalni a mennyei Atya akaratát, nem várta, hogy az Európai Unió kiírja a világ megváltására a pályázatot! Úgy gondolom, hogy egy félénk, ijedős lélekkel Isten sem tud semmit kezdeni! Mária mert igent mondani Istennek, a gazdag ifjú félve hazament!
 
2. Gyermeki, pajkos, vidám lelkület! Jézus mer gyermekké válni, játszani, örömmel elvegyülni az emberek fiai között! A tizenkét éves Jézust szülei nem keresik Jeruzsálemből hazafelé jövet egy napig, mert azt gondolják, hogy valahol ott van, bandázik a többi gyermek között. S mielőtt megbotránkozna valaki, gondoljunk csak Jézus szavaira: Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be Isten országába!
 
3. Milyen csodálatos Jézus viszonya a mennyei Atyához, a Szentlélek Istenhez: “Az én eledelem az, hogy teljesítsem mennyei Atyám akaratát”. Csodálatos lenne, ha úgy tudnánk szeretni, tisztelni az Istent, ahogyan Jézus szereti a Szentháromságos isteni személyeket! Kövessük Mesterünket az Istenimádás útján!
 
Igen, Krisztus az út, az igazság és az élet! Törekedjünk megismerni Krisztus Urunk szép vonásait, és öltsük azokat magunkra, mert ha sikerül, akkor ez a menyegzős köntös lesz a belépőnk az örök életre!
 
Szeretettel, Csaba t.  
 
—–

Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott:
“Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen
téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek,
akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy
megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te
küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám
bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a
dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt!
Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál.
Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már
tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled
vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az
igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél
engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket
nekem adtál. Tieid ők- hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az
enyém, ami a tiéd -, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább
itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.”
Jn 17,1-11a