Mécs László

MÉCS LÁSZLÓ…!
(Hernádszentistván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978. november 9.) magyar premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő…!

207427963003_n

MÉCS LÁSZLÓ:
A GYERMEK JÁTSZANI AKART.
A vonat futott. A kupé-dobozok
szűkek voltak. A gyermek unatkozott.
Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part.
A csermely áradt. A gyermek játszani akart.
A gyermek szeme tükröt keresett :
anyjára mosolygott s várt egy keveset,
— az anyja arca nem tükrözte vissza,
szomorú volt. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett :
a bankárra mosolygott s várt egy keveset,
— a bankár arca nem tükrözte vissza,
börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett.:
egymást tükrözték a szerelmesek,
a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza,
Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta.
A gyermek szeme tükröt keresett :
a kalauz orcái veresek,
a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt,
nem tükrözhette vissza. Dolga volt.
A gyermek szeme tükröt keresett :
a gyermek rám mosolygott s arcát, a kedveset
tükröztem, mint kék tó a teliholdat
s ringattam. Valahol angyalok daloltak.
Ó, én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel,
nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel,
sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom :
a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom.
Én tükre vagyok minden mosolyoknak,
én azért élek, hogy visszamosolyogjak :
virágra, lepkére, bokorra, rengetegre,
farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre,
fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra,
szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra,
rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre,
visszamosolyogjak az Istenre